Renátával és Bobannal, Csorba Csaba vőfély barátomon keresztül ismerkedtem meg. Aki már foglalt volt az esküvő napjára, így ajánlott engem Renáta figyelmébe, amit így utólag is köszönök neki.
Mivel
párunk Svájcban él így a modern kor vívmányainak felhasználásával
ismerkedtünk meg. Először Messengeren beszéltünk, aztán húsvét előtt
Magyarországra látogattak, így sikerült egy személyes találkozót
összehozni, Gyuri és Hajni lakásán Nagykanizsán. Hajni, Renáta nővére,
aki segítette a lakodalom magyarországi szervezését. Beszélgetésünk
során körvonalazták a lakodalommal kapcsolatos elvárásaikat. Tanulva a
korábbi családi esküvők eseményeiből, külön arra kértek, hogy a
tolmáccsal időben vegyem fel a kapcsolatot. Boban, makedón származású és
az anyanyelve szerb-horvát. Hogy szeretnék, ha a verseket, amit mondok
Boban családja is élvezhetné. Természetesen időben felvettem a
kapcsolatot, Barbarával a tolmáccsal, és bő két hónappal korábban a
koreográfiát és elszavalni kívánt rigmusokat megküldtem részére. Boban
kikérésére magam írtam a verseket mondván, ha túl cirádásra sikerülne
verseket mondani, akkor a magyar érzésvilágot idegen nyelvre átültetni
nehézkes lenne. Úgy gondolom, hogy jól sikerült fordítani, mert Boban
szemében is megjelentek a könnycseppek.
A kikérés után lánykérőbe mentünk Hajniék házához, ahol a népes család, már türelmetlenül várta a kérőt:-). A kapu zárva volt, majd a Laci a tanú nem adta, csak úgy a menyasszonyt. Egy jelképes összeget kellett felmutatnia a vőlegénynek a menyasszonyért:-). Ezután kikértük a menyasszonyt. Meglepetésre, egymás után két álmenyasszonyt mutattak be a vőlegénynek, aki hevesen tiltakozott a menyasszonyok láttán. Mondván nem azért tette meg ezt az ezer kilométeres utat:-)... Harmadjára, csak előkerült az igazi menyasszony, erre Bobán mondta, hogy Ő érte jött. Boban anyukája egy gyönyörű családi aranyékszert ajándékozott a menyasszonynak. Ez szokás a vőlegény családjában, - így jelzi az anyós-, hogy szívesen fogadja menyét a családba. A kikérés során, sajnos Renáta szülei már nem lehettek jelen, így az elhunyt szülőkre emlékezve, szintén személyre szóló saját verset szavaltam. Aztán testvérek következtek a búcsúztatás sorában.
Az ifjú pár, a koszorús lányok és a közvetlen család is egy hófehér limuzinnal ment a Berényi fogadóba. A Berényi fogadó kertjében levő kis szigeten megtartották a kétnyelvű esküvőt.
Majd családi fotózások, és csokordobásra került sor. Bizony teli találat volt a csokor elkapása, mert egy igazi menyasszonyé lett, aki a közeljövőben tervezi az esküvőjét.
Mielőtt elkezdődött a mulatság, kalácstöréses játékkal eldöntöttük, ki lesz az úr a háznál. Nos Renáta szakította a nagyobb kalácsot, erre egy vendég beszólt a sorok közül. Ezt a kalácstörés nélkül is tudtuk Renáta:-). Persze egy jót mosolyogtunk rajta.
Aztán lepedő kivágással jelezték, hogy beléptek a házasságba, majd pezsgős gratuláció következett. Amiről Boban nem tudott, Renáta, titokban fogadott egy szerb zenekart Újvidékről, akik belépve az étterembe, fogadták immáron újdonsült párunkat. A vőlegényünk elérzékenyült, hogy hazája dalai csendültek fel először. Majd az est folyamán órás váltásban magyar és szerb zenekar játszott. Így mind a két náció megtalálta maga kedvére szóló zenét. Én úgy gondolom, hogy Renáta nagyon jól tette, hogy ezt így rendezte, mert azt láttam, hogy a közel hetven éves anyósával az élen a makedón vendégek is nagyon jól szórakoztak. Sőt azért az esküvővel kapcsolatban többször egyeztettünk Renátával e-mailben, mindig elmondtam neki, hogy "multi kulti" esküvő akkor lesz igazán emlékezetes, ha mindkét náció szokásaiból, zenéiből lesz egy-egy szelet. A gratuláció után nyitó tánc következett.
Elkezdődött vacsora, ami nagyon finom volt. Sőt életemben nem hallottam "zuza" mártásról. Nos mindenkinek ajánlom, főtt hús mellé próbálja ki, nem lehet abbahagyni. A húsleves is nagyon-nagyon finom volt. Igaz nagyon éhes voltam, én háromszor is kanalaztam a levesből. Megállapítottam, arrafelé is tudnak finom húslevest főzni:-). A kiszolgálás is maximális volt. Laci, a főpincérrel nagyon korrektül össze tudtam dolgozni. Köszönöm, hogy megismerhettem.
A sültes tál sem volt kutya, azon is minden finomság rajta volt. Senki éhesen nem maradt.
Vacsora után ismét elkezdődött a mulatozás. Olyan gyorsan elment az idő, hogy hipp-hopp tizenegy óra lett, és felszeleteltük menyasszonyi tortát.
A kikérés után lánykérőbe mentünk Hajniék házához, ahol a népes család, már türelmetlenül várta a kérőt:-). A kapu zárva volt, majd a Laci a tanú nem adta, csak úgy a menyasszonyt. Egy jelképes összeget kellett felmutatnia a vőlegénynek a menyasszonyért:-). Ezután kikértük a menyasszonyt. Meglepetésre, egymás után két álmenyasszonyt mutattak be a vőlegénynek, aki hevesen tiltakozott a menyasszonyok láttán. Mondván nem azért tette meg ezt az ezer kilométeres utat:-)... Harmadjára, csak előkerült az igazi menyasszony, erre Bobán mondta, hogy Ő érte jött. Boban anyukája egy gyönyörű családi aranyékszert ajándékozott a menyasszonynak. Ez szokás a vőlegény családjában, - így jelzi az anyós-, hogy szívesen fogadja menyét a családba. A kikérés során, sajnos Renáta szülei már nem lehettek jelen, így az elhunyt szülőkre emlékezve, szintén személyre szóló saját verset szavaltam. Aztán testvérek következtek a búcsúztatás sorában.
Az ifjú pár, a koszorús lányok és a közvetlen család is egy hófehér limuzinnal ment a Berényi fogadóba. A Berényi fogadó kertjében levő kis szigeten megtartották a kétnyelvű esküvőt.
Majd családi fotózások, és csokordobásra került sor. Bizony teli találat volt a csokor elkapása, mert egy igazi menyasszonyé lett, aki a közeljövőben tervezi az esküvőjét.
Mielőtt elkezdődött a mulatság, kalácstöréses játékkal eldöntöttük, ki lesz az úr a háznál. Nos Renáta szakította a nagyobb kalácsot, erre egy vendég beszólt a sorok közül. Ezt a kalácstörés nélkül is tudtuk Renáta:-). Persze egy jót mosolyogtunk rajta.
Aztán lepedő kivágással jelezték, hogy beléptek a házasságba, majd pezsgős gratuláció következett. Amiről Boban nem tudott, Renáta, titokban fogadott egy szerb zenekart Újvidékről, akik belépve az étterembe, fogadták immáron újdonsült párunkat. A vőlegényünk elérzékenyült, hogy hazája dalai csendültek fel először. Majd az est folyamán órás váltásban magyar és szerb zenekar játszott. Így mind a két náció megtalálta maga kedvére szóló zenét. Én úgy gondolom, hogy Renáta nagyon jól tette, hogy ezt így rendezte, mert azt láttam, hogy a közel hetven éves anyósával az élen a makedón vendégek is nagyon jól szórakoztak. Sőt azért az esküvővel kapcsolatban többször egyeztettünk Renátával e-mailben, mindig elmondtam neki, hogy "multi kulti" esküvő akkor lesz igazán emlékezetes, ha mindkét náció szokásaiból, zenéiből lesz egy-egy szelet. A gratuláció után nyitó tánc következett.
Elkezdődött vacsora, ami nagyon finom volt. Sőt életemben nem hallottam "zuza" mártásról. Nos mindenkinek ajánlom, főtt hús mellé próbálja ki, nem lehet abbahagyni. A húsleves is nagyon-nagyon finom volt. Igaz nagyon éhes voltam, én háromszor is kanalaztam a levesből. Megállapítottam, arrafelé is tudnak finom húslevest főzni:-). A kiszolgálás is maximális volt. Laci, a főpincérrel nagyon korrektül össze tudtam dolgozni. Köszönöm, hogy megismerhettem.
A sültes tál sem volt kutya, azon is minden finomság rajta volt. Senki éhesen nem maradt.
Vacsora után ismét elkezdődött a mulatozás. Olyan gyorsan elment az idő, hogy hipp-hopp tizenegy óra lett, és felszeleteltük menyasszonyi tortát.
Majd éjfélre átöltözött az
ifjú pár. Az újasszonyt megforgatta a násznép. Közben az éjféli vacsora ki
volt rakva az asztalra, de azt láttam, hogy a vendégsereg inkább
táncolt. Buli hajnalig tartott. Másnap délelőtt mielőtt újra Pestnek
vettem az irányt, még beszélgettem Renátával az előző napi buliról. A
koreográfiában volt a vacsora utánra egy játék betervezve. Aztán az
elmarad. De nem is kellett, mert olyan gördülékenyen ment minden, hogy
feleslegesen nem akartam megszakítani a mulatságot. Úgy gondolom így
volt jó. Ez a vendégsereg tette a dolgát, azaz végig táncolta az
éjszakát. Bárcsak, minden násznép így táncolna, ahogy itt tette.
A messze távolban éltek választott hazátokban, az Alpok hegyláncai között, remélem mindig jó szívvel emlékeztek a Ti nagy napotokra, amely beharsogta a nagyrécsei Berényi fogadót szombat éjjel.
Sok energiát öltetek bele a szervezésbe, sőt a tolmács és jó magam is megbeszélteknek megfelelően sokat segítettünk. Az eredményt pedig Ti is jó szívvel tapasztaltátok.
Én arra kérlek benneteket, hogy vigyázzatok egymásra, Emíliára és egyetértésben éljetek Boban fiaival is.
Laták János, alias Jani vőfély, így látta az esküvőtöket 2019. július 20-án Nagyrécsén.
