2020. augusztus 7., péntek

Szekszárdi borász legény esküvője a Takler Kúriában 2020. augusztus 1-jén.


Cintiával és Gerivel régóta ismerjuk egymást. Ki ne ismerné Szekszárdon a Prantner családot? A család utolsó legényét házasította ki Feri bácsi. A érkezésemkor az mondta nekem: Ez az utolsó gyerekem, több nincs:-). Az esküvőt eredetileg júniusra tervezték, azán a járvány áthúzta a szervezés menetét. Több időpont közül végül is ez lett a nyerő. Nyerő, mert szép volt az idő, nyerő mert nem volt elviselhetetlen meleg. Sőt az esküvőt késő délutánra tettük, hogy ne a nagy melegben kelljen a fiataloknak az anyakönyvvezető elé állni. Cintia kakasdi származású leányzó, aki erre az ünnepi pillanatra nagyon gyönyörű ruhát öltött magára. Geri is egy kicsit ámult, amikor megjelent a kedvese a Takler kúria teraszán. Én láttam rajta, hogy nagyon boldog.

A hagyományok előtt tisztelegve,  előbb legény kikérést csináltunk, majd következett a lány kikérés. A kedves barátnő, aki egyben a tanú is volt nem sokat teketóriázott. Egy rövid versike után azonnal kiadta a menyasszonyt. A menyasszony búcsúztastás végén egy szalagot kaptam az ifjú pártól, amelyet Cintia rákötött a vőfély botra. 

És kielégítve a násznép óhaját. Néhány percig készíthetett mindenki egy-egy fényképet az ifjú párról. Besétáltunk ezek után a belső teraszra, ahol már várt minket az anyakönyvvezető, Parrag Kati személyében. 

Kati az anyakönyvezetők gyöngye, mert olyan jól össze tudja foglalni a mondanivalóját, amely egyrészt megindító, másrészt különleges. Különleges azért, mert minden párnak más és mást mond. Mint a család barátja, persze könnyű bensősgéges dolgokról beszéni, gondolják sokan. Azonban ennek okán egyben nehéz is előadni a gondolatokat a közeli viszony miatt. Ezt csak azért írom, mert a családban egy évvel korábban férjhez menő Anita is más üzenetet kapott Katitól. Azt kell mondjam, ez megint meglepetés volt, igazi Parrag Katis:-).  A szülőköszöntés végén egy verset szavaltam a virágátadás előtt, amivel még ünnepélyessé tettem a szülőköszöntést. A szigorúan fél órára tervezett szertartást kitöltötték:-). Homok öntés helyett, bor öntés volt. Két fajta borral, amit a fiatal borász legény Prantner Gergely álmodott meg.  Ott helyben megkóstolták a szerelem quveet. Állítólag finom volt:-).

A szertartás után közös csoportkét, pezsgős gratuláció következett. Aztán családi fotózásokra is sort kerítettünk. Az elmaradhatatlan csokordobás érdekes eredményt hozott. 

A fiúk sem maradtak egy kék nemes ruhadarab nélkül.

 Ezután egy lepedő kivágással adtak jelt, hogy kezdődik a Sebestyén és a Prantner család közös ünneplése. Még az étterem ajtajában kaptak egy kis feladatot. Amely alapján Geri lett a győztes. 

Fél nyolcra terveztük a vacsorát és néhány percen belül el is kezdődött a vacsora. persze Geri egy pohárköszöntővel hívta fel a vendégek figyelmét a szórakozásra. A vacsora három fogásos volt. Nagyon forró volt a leves, amely jó alapot kölcsönzött a többi fogásnak. Majd egy hagyományos marhapörkölt menü következett. A végén pedig jöttek a sültek. Amely fogás végül zárta a sort. Takler Kúria főszakácsa kitett magáért, mert nagyon finom volt minden. 

Az fogások végén a Mr & Mrs játék következett. Próbáltam részben más kérdéssort összeállítani, vagy pont ellenkezőjét kérdezni, mint ami elhagzott az egy évvel korábbi  lagziban. Szerintem jó lett tőle a hangulat, mert a vendégek egy jót hahotáztak az ifjú pár műsorszámán. 

A játék után az étteremből kikértem a vendégeket, hogy fáradjanak ki a teraszra, ahol az ifjú pár már javában készült a nyitó táncra. Majd ezt követően a házaspáros tánccal lendítettük formába a vendégsereget.

A zeneszolgáltatást Takács Krisztián Dj szolgáltatta, aki könnyen ráérzett a vendégsereg zenei igényére. És ezek alapján egy nagyon tartalmas táncmulatságot varázsolt a teraszra. Miért volt jó, hogy a teraszon tartottuk a bulit? Mert az éjszakában lehült a levegő, és igy kellemesen érezhette magát mindenki. A tortavágást elhalasztottuk egy kicsit, mert jól ment a táncolás. És semmi esetre sem szerettem volna megszakítani a lendületet. 

Aztán a tortavágás következett, ami után újra a dj-nek jutott a főszerep. Egészen gyertyafény keringőig tombolt a násznép. 

A gyertyafény keringő a maga szépségével a csillagos ég alatt remek hangulatot teremtett a násznép körében. A menyecske tánc szépen lezajlott. Közben a barátok maradtak a végére. Jól meglepték az újembert, mert az ajánndékba szánt pénz, egy szelencébe zárva körbebetonozták. Amelyet egy kis kalapáccsal helyben össze kellett törni Gerinek. Nagyon nagy ötlet. Az eddigi 576 esküvőn még nem láttam ilyet. Körülbelül 10 percig püfölte Geri a betontömböt. amire hozzáfért a tartalmához. Hát igen, amikor a barátok belendülnek:-). Aztán  a teraszon taláható egyik boroshordót odagurították a táncparkett közepére, majd annak tetején kellett az újasszonynak és az újembernek táncolni. 

Ezt követően az éjféli vacsora következett. Mivel nagyon kedélyes volt a hangulat, nem tartottam szükségesnek egy újabb vendégcsalogató játéknak a bevetését. Azt láttam, hogy nagyon táncos lábú a násznép, csak úgy noszogatás nélkül benidult a hajnalig tartó "ereszd el a hajam"... 

Nem szeretném a két testvér lagziját hasonlítgatni egymáshoz. Cintia és Geri, valamint Anita és Márk, bulija is más-más volt. Aminek én kiefejezetten nagyon örültem, mert a célom mindig az, hogy két lagzi ne legyen egyforma, pláne nem egy családban. Amit viszont kijelenthetek mindkét lagzi nagyon tartalmas és remek hangulatú volt. 

Amit kérek töletek: vigyázzatok egymásra. És az a családi háttér, amelyet a szüleitek biztosítottak számotokra, vigyétek tovább magatokkal és adjátok majd át a ti gyerekeiteknek, hogy ők is megtapasztalják majd szüleitek kiváló nevelését.

#Laták János Alias Janivőfély így látta Cintia és geri esküvőjét a Takler kúriában 2020. augusztus 1-jén.   


2020. augusztus 5., szerda

Noémi és Gergő remek hangulatú esküvője a Csolnok melletti Pollushof panzióban 2020. július 18-án

Noémivel és Gergővel, Hurai Attila ceremóniamester barátomon keresztül ismerkedtem meg. Sajnos ő már foglalt volt, így gondolt rám, és engem ajánlott a fiatalok figyelmébe, külön köszönettel tartozom érte.


A vírustól való félelem, felborította a lakodalmas rendet Magyarországon. Azonban Gergő bízott a szerencsében, és nem tervezték át a lagzi időpontját, hanem az eredeti időpontnak megfelelően szervezték meg. Neki volt igaza, mert akivel együtt szerettek volna ünnepelni, mindenki jelen tudott lenni az esemányen, akár Belgiumból is hazajött erre a családi ünnepre. A találkozásaink alkalmával szorosabb kapcsolat alakult ki közöttünk,  így könnyű volt közös nevezőre jutni az események megszervezésében. 

Eljött az a bizonyos nagy nap, amely egy kicsit borongós és hűvös volt. Mondtam a párunknak, hogy ennek nagyon kell örülni, mert a vendégek nem fáradnak el a nagy melegtől, könnyebben fognak mulatni. És valljuk be őszintén a borongós időben szebb fotók készülnek. 

A helyszínül választott Pollushof panzió, jó választásnak bizonyult, mivel egyrészt a helyszín gyönyörű, a kiszolgálás jó színvonalú, és a vacsora minősége pedig egyenesen kiváló volt. 


A vendégvárás végén elindultunk a dorogi katolikus templomba a vőlegény vezetésével. Amikor a vendégek helyet foglaltak a templomban és a vőlegény is már az oltárnál állva várta a kedvesét. Pontban 16 órakor lépett be Noémi az édesapjával a templomba. Menyasszonyunk gyönyörű ruhába öltözttette magát Gergő tiszteletére. Gergő, pedig egy nagy szép virágcsokorral viszonozta szerelmének az Ő tiszteltét iránta.


A szertartást követően a násznép visszatért a panzióba, ahol egy csodálatos polgári szertartásnak lehettünk szem-, és fültanúi. Az üde zöld környezet, az anyakönyvvezető tartalmas köszöntője, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az ifjú pár fogadalomtétele emlékezetes maradjon. 

A polgári szertartást követően a pezsgős gratulácó következett, majd a családi fotózásokra kerítettünk időt. Aztán a csokordobás, és a harisnyakötő eldobás sem maradhatott ki az események sorából. 



Párunk megnyitotta a lakodalmat a lepedő kivágással. Szép pillanat volt, amiről ez a kép bőven árulkodik:-).



 Egy kalácsot eltörtek, aztán nemsokára a vacsora következett. 


Gergőt felkértem egy pohárköszöntő megtartására. Örültem, hogy nem szokványos gondolatsort osztott meg a násznéppel. 

A Vacsora nagyon finom volt. Az üzletvezetőnek jeleztem, hogy a leves nem "műcsírkéből" van, hanem igazi. Erre egyet mosolygott. Náluk mindig ilyen, de én még nem jártam itt:-) - válaszoltam-. A főétel is bőséges volt. Megkértem párunkat, hogy etessék meg egymást. Íme a bizonyíték, hogy gondos férj és gondos feleség lett belőlük.



A vacsora elfogyasztása után, a Mr & Mrs játékkal egy kicsit felráztam a közönséget. Aztán a nyitó táncra került a sor. Ezt követően a házaspáros táncra invitáltam a nagyérdeműt. Bizony voltak bőven ötven év házasságot maguk mögött tudható párok is, akik nagyon frissen táncoltak a DJ által nyújtott zeneszámokra. Öröm volt látni ezen pillanatokat. Aztán a első zenei etap lezárását követően felszeletelte párunk a menyasszoyni tortát. 



A menyasszonyi torta elfogyasztása után a " 7 magyar vezéres" játékot vetettem be, amelyet nagy nevetés követett. Gergő elmondása szerint szenzációsra sikerült. Nekem sikerült a barátait "megregulázni", és megitatni hivatalból:-). Magam részéről is úgy értékelem, vevő volt erre a közjátékra, mind a közönség, mind maguk a barátok, akik részesei voltak az eseménynek.
Beindult újra a buli. Mivel elég nagy volt a korosztályos szórás a násznép soraiban. A Dj-nek fel kellett kötni a nadrágot, hogy gördülékenyen menjen a táncmulatság. Sok-sok zenei stílust hallhattunk így mindenki megtalálhatta a maga igényének megfelelő zenei irányzatot. 

Az ifjú pár a menyecske tánc előtt még a gyertyafény keringőt eljárta. Majd visszavártuk őket a menyecske táncra.


Az éjféli menycseketánc után újra a táncparkettre invitáltuk a násznépet. És ekkorra ébredtek fel a vőlegény barátai. Aztán átvették a kezdeményezést a táncparketten. És ment a buli reggelig. 

Úgy értékelem, hogy bő négy hónap kihagyás után jó volt újra egy esküvőn karmesterként szolgálni. Jól éreztem magam, és jó szájízzel köszöntem el Noémitől és Gergőtől. 

Mit kívánok nektek: bőséges gyermekáldást és egy életen át tartó kitartást egymás mellett.

#Laták János, alias Jani vőfély így látta az esküvőtöket a Pollushof panzióban 2020. július 18-án Csolnokon.

2020. február 2., vasárnap

A XIV. Szabadkai Vőfélytalálkozó margójára, 2020. január 25.

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és álló emberek

Ismét abban a hatalmas megtiszteltetésben volt részem, hogy Soós János szabadkai vőfély kolléga meghívott, a vőfélytalálkozóval egybekötött vőfélybálra. A meghívást ezen keresztül is még egyszer megköszönöm neki. Ez volt a sorban a XIV. találkozó, több, mint húsz vőfély részvételével.

A múlt évhez hasonlóan, most is előző este érkeztem Szabadkára a vendéglátó vőfély barátomhoz, aki szívélyesen fogadott, nemcsak engem, hanem más magyarországi vőfély kollégát is, akikkel egy közös eszmecserét folytattunk a lakodalmas szokások változásáról. 

A beszélgetés során felvázolta vendéglátónk, hogy idén egy igazi bácskai lakodalmast fogunk bemutatni. Lassan ott is feledésbe merülő, de a közelmúltig még élő hagyomány volt, hogy a lányos háznál, és a fiús háznál is külön-külön ünnepelt a násznép. Ennek bemutatására, pedig alkalmas a Népkör két terme. Így mindkét teremnek volt egy-egy zenekara is, mint ahogy az a valóságban lenni szokott. Így a bálozó közönség hallhatott elsősorban a bácskai vőfélyektől, csokor kikérő-, bokréta kikérő verseket, amelyek még a helyi vőfélyek emlékezetében élnek.

Mi magyarországi vőfélyek, pedig a kikérések megtartásába kapcsolódtunk be. Mivel az anyaországban, az említett szokások már régen kikoptak a köztudatból, ezért volt számomra is érdekes, hogy vannak még a régi lakodalmas kultúrát figyelemmel kísérő vőfélyek is.

Itthon teljesen elamerikanizálódott a lakodalom lebonyolítása, ennek okán, nemhogy a bokréta kikérésre nem volt példa a praxisomban, hanem lassan már kikérés sem kell a fiataloknak. Pedig az új élet kezdéséhez nyújtott szülői segítséget illene megköszönni - véleményem szerint, eme verses formában is -. 

Az elmúlt években általam levezényelt lakodalmak során, már ha kikérést kérnek a fiatalok, az nagy szó, ezért örülök annak, hogy ott Bácskában ez még élő eleven népszokás. Ezért is volt  jó ott lenni. Ebben az évben a lány kikérő verset én szavaltam. Ezt a verset vagy tíz éve nem mondtam már el élő lakodalomban, pedig egy szép hangzatos vers. A verset egyébként egy régi székely verseskötetben találtam annak idején. A vers korát száz évesre becsülöm, a szófordulatai alapján. 

Nagyon jó volt ismét találkozni a helyi vőfélyekkel többek között: Januskó Lacival, Koncz Jóskával, Fenyvesi Jóskával, Gyémánt Jánossal, Széll Tibivel is, akikkel még bensőségesebb viszonyba kerültünk. Jó volt látni, van újabb generáció, akiket az idősebbek tanítanak a vőfély "szakma" rejtelmeire, többek között János unokája Bálint, Gyémánt Jani fia  Domink, akik átveszik a staféta botot az elődeiktől idővel, és életben tartják a bácskai lakodalmas hagyományt. Találkoztam lányokkal is, akik szintén művelik eme mesterséget. Nálunk ugyan ez kevésbé divat, de ott bizony akad egynéhány cserfes lány és menyecske, akik bizony kezükbe veszik a vőfélybotot.  

Maga nemében egyedülálló gondolat, Soós János vőfély barátom kezdeményezése, hogy évről-évre felelevenítse a bácskai lakodalmas szokásokat, és ez által  közösség összetartozásába vetett hitet erősítse. Szép gesztus és hatalmas tett. Az hogy Szabadkán még sokáig beszélgessenek magyarul az emberek, ahhoz fontos, hogy a magyar kultúra éljen, és a gyerekek továbbra is tanulják a magyar nyelvet. Hogy erősítsük a gyerekekben a magyar nyelv szeretetét, idén vittem magammal egy nagy adag magyar nyelvű mesekönyvet a Népkör számára. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gyerekek, ne csak a beszélt köznyelvet ismerjék, hanem az irodalmi nyelvet is használják, ez által pedig a szóbeli és az írásbeli kifejező képességük magyarul is fejlődjön.

Visszanézve a helyi tévé által leadott híradót, amelyben egyik magyarországi kollégám felesége nyilatkozott, hogy a bácskai magyarok tanúbizonyságot tettek az összetartásból. Igen osztom a véleményét jómagam is, hiszem egy összetartozó közönség az alapja a nyelv megmaradásának, a közös kultúra ápolásának. Idén száz éve annak, hogy meghúzták a határokat, és anno félmillió magyar  kívül rekedt a határon, ma az ott élők száma kétszázezerre tehető. És egyre kevesebb a gyerek, akik magyar iskolába járnak. Ezek a szomorú tények, de az ott élők nem így gondolnak erre. Ha tehetik, összegyűlnek hasonló rendezvényeken, falunapokon, ahol magyar hagyományokat ápolják, és ezzel életben tartják a magyar szubkultúrát. Továbbá esélyt adnak az összetartozás jövőjébe vetett hitnek. Ez a hit hála istennek erős bennük és magával ragadó. Azt kívánom nekik, hogy így is maradjon, és mindig legyenek "Soós Jánosok", akik ezért kézzel foghatóan tesznek is. 

Nagyon jól éreztem magamat, teljesen feltöltődve tértem haza Magyarországra. Köszönöm, hogy részese lehettem a mulatságnak. Külön köszönet, a Népkör igazgatójának, Bélának és kedves feleségének, Hajninak, hogy János barátunk kezdeményezésének teret adva színvonalas rendezvényt bonyolítottak le. És minden vőfély kollégámnak is köszönet jár, akik megjelentek a rendezvényen. A  vendéglátónk meghívásának eleget téve, verseikkel emelték az est színvonalát, akár Soprontól - Mezőkovácsházáig vagy Kaposvártól - Szentesig, adott esetben több száz kilométert megtéve. Ahogy Barbi Zsolt vőfélybarátom írta ki a Facebookra: "A hagyományőrzésben nincsenek határok!", én csak annyit tennék hozzá, ne is legyenek!.

Jómagam Budapestről érkeztem, és nem bántam meg, hogy ott voltam. Jani barátom, remélem még sokáig meg tudod szervezni, eme jeles rendezvényt, mert tőletek lehet ott igazi magyarságtudatot megtanulni!. Soós János, a magyarok istene óvjon sokáig téged! 

Laták János, alias Jani vőfély így látta a XIV. Vőfélytalálkozót és vőfélybált 20020. január 25.-én Szabadkán.