2019. február 1., péntek

A XIII. Szabadkai Vőfélytalálkozó margójára... Szabadka, 2019. január 26.


Soós János vőfély barátom kérésének tettem(ünk) eleget, amikor is elfogadtuk a szabadkai Népkör meghívását, a  XIII. Szabadkai Vőfélytalálkozóra. Soós János vőfély kolléga sok embernek lehet ismerős a lakodalmas körökben, hiszen ha jól emlékszem, négy alkalommal is felállhatott a dobogó legfelsőbb fokára a "Csorvási Lakodalmas" fesztiválokon, mint nyertes vőfély. Sőt az Ő arcképével népszerűsítették közel egy évtizedig a rendezvényt. 
Jani barátom már több alkalommal csábított a rendezvényre, de ez  idáig nem sikerült ellátogatnom az eseményre. Most másik két vőfély barátommal, Csorba Csabával és Horváth Jánossal karöltve, már előző nap megérkeztünk Szabadkára, hogy ott a helyi kollégákkal közösen, tapasztalat cserét folytassunk. 
Szombat délelőtt helyi vőfély barátunk bemutatta nekünk Szabadka nevezetességeit. Meglátogattuk többek között a városházát. A városháza belsőépítészeti remekművei lenyűgöztek minket. Hirdetve, hogy Szabadka városa milyen gazdag volt egykoron a múltban. Monumentális épületben jó volt egy történelmi sétát tenni a helyi gondnok magyar nyelvű idegenvezetésével.  Sőt a díszteremben, ahol az esküvőket, és - a közgyűléseket- is tartják, lehetőségem volt a polgármesteri székben egy kicsit elidőzni:-).

A szabadkai városnézés után megérkezett vendéglátó kollégánkhoz, Barbi Zsolt mezőkovácsházi vőfély barátunk is, aztán az Ő bevonásával tovább folytattuk a szakmai beszélgetést.

Este 19:00-ra  ki-ki a saját stílusának megfelelő vőfély ruhába beöltözve, megjelentünk a Népkör színháztermében. A vőfélybál, amit Soós Jani barátunk szervezett, mondanom sem kell zsúfoltságig megtelt bálozó vendégekkel. János a vőfély hivatást nagyon komolyan veszi. Bemutatta a báli közönségnek a "kisvőfélyeket", akik tanulják a "szakmát" apától, nagyapától és persze Jánostól. Úgy láttam, hogy nem lesz hiány az utánpótlásból, hiszen például János unokája, Gyémánt János kisebbik fia, aztán Januskó Laci lány unokája is be volt már "oltva" e szép hivatástudattal. Igen, idejében kell elkezdeni a mai fiatalok megtanítását arra, hogy ez a hagyomány életünk része, és valakinek tovább kell vinni, hogy további generációk sora tudja majd ezt a szokást ápolni.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy János, és a többi helyi kolléga nagyon jól teszi, hogy időt és fáradtságot nem kímélve, a tudását átadja annak a célnak az érdekében, hogy a vőfély "szakma" közel ezer éves hagyománya, még tovább éljen a határon túl is. Ez egy  nemes cselekedet!

Nyomát sem láttam a "kisvőfélyeken", hogy lámpalázasok lennének a szerepléstől, például a "hét vezéres" játék bemutatóján, vagy egyéb fellépéseik alkalmával.

A "kisvőfélyek" szereplését követően a "nagyvőfélyek" is felsorakoztak, és egy-egy rímes verssel bemutatkoztak a közönségnek. Aztán került sor egy "helyi" lakodalmas bemutatására, ahol a megjelent 18 vőfély egy-két verset előadva végigvezette a lakodalmas hagyományokat. 

Személy szerint nagyon örültem, hogy megismertem a helyi szokásokat. És a Magyarországról érkező kollégákkal egyetértésben, arra a megállapításra jutottunk, hogy a bácskai lakodalmasban a vőfély szerepe sokkal aprólékosabban van kidolgozva. Ott kifinomultabb ez a szerep, ezért többet versel a vőfély, mint anyaországi kollégáik. A helyi szubkultúrának egy fontos mozzanata, hogy a lakodalmas szokás így kerüljön továbbadásra. 

Ami nálunk nem annyira elterjedt, de ott bizony nőfélyek is szép számmal művelik ezt a hivatást. Nyers Timi és unokahúga, Dávid Kitti is bemutatta tudományát, és hozzáteszem nem is akár hogyan! 

Szép számmal megjelentek, János meghívására Magyarországról is vőfélyek. Ez a regionális kapcsolattartásnak egy fontos eleme. Így legtávolabbról Horváth Jani barátom jött el Sopronból, aztán Kaposvárról, Szekszárdról, Szankról, Ásotthalomról, Mezőkovácsházáról és nem utolsó sorban Kiskunhalasról is képviseltette magát egy-egy vérbeli vőfély. A találkozó a legfontosabb színtere a vőfélyek egymás közötti kapcsolattartásának, hogy kicseréljék a tapasztalataikat, hiszen évről-évre, egyre újabb kihívásoknak kell megfelelni. Az esküvői trend rohamosan változik, tudni kell megújulni, hogy a XXI. századi ember is megértse, miért fontos kelléke egy vőfély a magyar lakodalmas kultúrának.

A talp alá valót a csantavéri "IFIK" zenekar szolgáltatta. Hát le a kalappal a srácok előtt, mert szinte megállás nélkül végig játszották az éjszakát. Szó szerint kakasszóig szólt a zene. Jó volt a zenéjüket hallgatni, és arra táncolni.   

Összefoglalva: Köszönöm neked, Soós Jani hogy meghívtál erre az eseményre. Ami nekem külön öröm volt látni, hogy mennyire összetart a közösség. Amit a helyi kollégákkal közösen végeztek, az egy nagyon fontos, és komoly nyelvőrzés. Magam részéről azt kívánom Neked, hogy sokáig szervezz még vőfélytalálkozókat. A helyi kollégákkal közösen pedig oktassátok a jövő generációját, hogy Szabadkán még sok nemzedéken keresztül is, az ékesszólás része legyen hagyományainknak és a nyelvünknek.  
Ahogy Kőváry László megfogalmazta 1842-ben, Székelyhonról című könyvében: "Színészet által terjed a nyelv. Nyelvében él a nemzet.” 

Nos, ha úgy vesszük a vőfélykedés is "egyfajta" színészet. Csak annyit szeretnék Kőváry László gondolataihoz hozzáfűzni, hogy úgy legyen!

Jani vőfély, alias Laták János így látta a XIII. vőfélytalálkozót Szabadkán.