2020. február 2., vasárnap

A XIV. Szabadkai Vőfélytalálkozó margójára, 2020. január 25.

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és álló emberek

Ismét abban a hatalmas megtiszteltetésben volt részem, hogy Soós János szabadkai vőfély kolléga meghívott, a vőfélytalálkozóval egybekötött vőfélybálra. A meghívást ezen keresztül is még egyszer megköszönöm neki. Ez volt a sorban a XIV. találkozó, több, mint húsz vőfély részvételével.

A múlt évhez hasonlóan, most is előző este érkeztem Szabadkára a vendéglátó vőfély barátomhoz, aki szívélyesen fogadott, nemcsak engem, hanem más magyarországi vőfély kollégát is, akikkel egy közös eszmecserét folytattunk a lakodalmas szokások változásáról. 

A beszélgetés során felvázolta vendéglátónk, hogy idén egy igazi bácskai lakodalmast fogunk bemutatni. Lassan ott is feledésbe merülő, de a közelmúltig még élő hagyomány volt, hogy a lányos háznál, és a fiús háznál is külön-külön ünnepelt a násznép. Ennek bemutatására, pedig alkalmas a Népkör két terme. Így mindkét teremnek volt egy-egy zenekara is, mint ahogy az a valóságban lenni szokott. Így a bálozó közönség hallhatott elsősorban a bácskai vőfélyektől, csokor kikérő-, bokréta kikérő verseket, amelyek még a helyi vőfélyek emlékezetében élnek.

Mi magyarországi vőfélyek, pedig a kikérések megtartásába kapcsolódtunk be. Mivel az anyaországban, az említett szokások már régen kikoptak a köztudatból, ezért volt számomra is érdekes, hogy vannak még a régi lakodalmas kultúrát figyelemmel kísérő vőfélyek is.

Itthon teljesen elamerikanizálódott a lakodalom lebonyolítása, ennek okán, nemhogy a bokréta kikérésre nem volt példa a praxisomban, hanem lassan már kikérés sem kell a fiataloknak. Pedig az új élet kezdéséhez nyújtott szülői segítséget illene megköszönni - véleményem szerint, eme verses formában is -. 

Az elmúlt években általam levezényelt lakodalmak során, már ha kikérést kérnek a fiatalok, az nagy szó, ezért örülök annak, hogy ott Bácskában ez még élő eleven népszokás. Ezért is volt  jó ott lenni. Ebben az évben a lány kikérő verset én szavaltam. Ezt a verset vagy tíz éve nem mondtam már el élő lakodalomban, pedig egy szép hangzatos vers. A verset egyébként egy régi székely verseskötetben találtam annak idején. A vers korát száz évesre becsülöm, a szófordulatai alapján. 

Nagyon jó volt ismét találkozni a helyi vőfélyekkel többek között: Januskó Lacival, Koncz Jóskával, Fenyvesi Jóskával, Gyémánt Jánossal, Széll Tibivel is, akikkel még bensőségesebb viszonyba kerültünk. Jó volt látni, van újabb generáció, akiket az idősebbek tanítanak a vőfély "szakma" rejtelmeire, többek között János unokája Bálint, Gyémánt Jani fia  Domink, akik átveszik a staféta botot az elődeiktől idővel, és életben tartják a bácskai lakodalmas hagyományt. Találkoztam lányokkal is, akik szintén művelik eme mesterséget. Nálunk ugyan ez kevésbé divat, de ott bizony akad egynéhány cserfes lány és menyecske, akik bizony kezükbe veszik a vőfélybotot.  

Maga nemében egyedülálló gondolat, Soós János vőfély barátom kezdeményezése, hogy évről-évre felelevenítse a bácskai lakodalmas szokásokat, és ez által  közösség összetartozásába vetett hitet erősítse. Szép gesztus és hatalmas tett. Az hogy Szabadkán még sokáig beszélgessenek magyarul az emberek, ahhoz fontos, hogy a magyar kultúra éljen, és a gyerekek továbbra is tanulják a magyar nyelvet. Hogy erősítsük a gyerekekben a magyar nyelv szeretetét, idén vittem magammal egy nagy adag magyar nyelvű mesekönyvet a Népkör számára. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gyerekek, ne csak a beszélt köznyelvet ismerjék, hanem az irodalmi nyelvet is használják, ez által pedig a szóbeli és az írásbeli kifejező képességük magyarul is fejlődjön.

Visszanézve a helyi tévé által leadott híradót, amelyben egyik magyarországi kollégám felesége nyilatkozott, hogy a bácskai magyarok tanúbizonyságot tettek az összetartásból. Igen osztom a véleményét jómagam is, hiszem egy összetartozó közönség az alapja a nyelv megmaradásának, a közös kultúra ápolásának. Idén száz éve annak, hogy meghúzták a határokat, és anno félmillió magyar  kívül rekedt a határon, ma az ott élők száma kétszázezerre tehető. És egyre kevesebb a gyerek, akik magyar iskolába járnak. Ezek a szomorú tények, de az ott élők nem így gondolnak erre. Ha tehetik, összegyűlnek hasonló rendezvényeken, falunapokon, ahol magyar hagyományokat ápolják, és ezzel életben tartják a magyar szubkultúrát. Továbbá esélyt adnak az összetartozás jövőjébe vetett hitnek. Ez a hit hála istennek erős bennük és magával ragadó. Azt kívánom nekik, hogy így is maradjon, és mindig legyenek "Soós Jánosok", akik ezért kézzel foghatóan tesznek is. 

Nagyon jól éreztem magamat, teljesen feltöltődve tértem haza Magyarországra. Köszönöm, hogy részese lehettem a mulatságnak. Külön köszönet, a Népkör igazgatójának, Bélának és kedves feleségének, Hajninak, hogy János barátunk kezdeményezésének teret adva színvonalas rendezvényt bonyolítottak le. És minden vőfély kollégámnak is köszönet jár, akik megjelentek a rendezvényen. A  vendéglátónk meghívásának eleget téve, verseikkel emelték az est színvonalát, akár Soprontól - Mezőkovácsházáig vagy Kaposvártól - Szentesig, adott esetben több száz kilométert megtéve. Ahogy Barbi Zsolt vőfélybarátom írta ki a Facebookra: "A hagyományőrzésben nincsenek határok!", én csak annyit tennék hozzá, ne is legyenek!.

Jómagam Budapestről érkeztem, és nem bántam meg, hogy ott voltam. Jani barátom, remélem még sokáig meg tudod szervezni, eme jeles rendezvényt, mert tőletek lehet ott igazi magyarságtudatot megtanulni!. Soós János, a magyarok istene óvjon sokáig téged! 

Laták János, alias Jani vőfély így látta a XIV. Vőfélytalálkozót és vőfélybált 20020. január 25.-én Szabadkán.



2019. december 20., péntek

Barbara és Krisztián felejthetetlen hangulatú lagzija az erdőtarcsai Szentmiklóssy-Kubinyi kastélyban 2019. október 12-én.


Barbarával és Krisztiánnal a fodrászom vendégén keresztül ismerkedtem meg:-). Még a nyár elején találkoztunk, ahol eldöntötték, hogy én legyek a vőfélyük. Aztán szeptemberben újratalálkoztunk, ahol a lagzi részleteit pontosan megbeszéltük. 

Barbara és Krisztián nagyon kedves pár, - már közel a negyvenhez döntöttek úgy-, hogy együtt jobb lesz!. Elég közel kerültem hozzájuk, hiszen a magam negyvennyolc évével, hasonlóan gondolkodom, mint ők. Talán így könnyebb is volt számomra megtalálni velük a közös hangot.


Elérkezett az a bizonyos október második szombatja, nagyon gyönyörű idővel. Hét ágra sütött a nap, kellemes idő bizonyult, jó fényviszonyok voltak, és egy csöppet sem izguló pár. A kastély teraszán adott volt a helyszín a szabadtéri esküvő megtartásához. A megbeszélt koreográfia szerint szertartásra két oldalról érkezett párunk. 

Krisztiánt anyuka, Barbarát apuka kísérte fel a teraszra. Megható esküvői szertartáson vehettek részt a jelenlévők, amelyhez kellemes zenét választottak a fiatalok. A szertartás után elkészítettük a családi fotókat, majd átsétáltunk a templomba, ahol az atya megáldotta a fiatalokat. S, mint minden esküvő után megtörtént a gratuláció, és a csokordobás is.


Visszasétálva a kastélyba lepedő kivágás következett, majd pohárköszöntő, kalácstörés és a nyitó tánc volt soron.












Úgy látom a képen, Barbara szakította a nagyobbat:-). Aztán megkínálták a nagyérdeműt belőle. Pont lencsevégre kaptam, amikor a DJ-t kínálták.



Nyitó tánc után már elkezdődött a buli, így mindenki táncolhatott kedvére. A vacsora előtt felkértem Krisztiánt egy pohárköszöntő megtartására. A vacsora fogásaihoz hozzáfűztem néhány rigmust, amelyet tapssal fogadott a násznép.



A vacsora végén, a MR & Mrs. játék következett, amely osztatlan sikert aratott ismét, a vendégek körében. Hiába, a "latákos" kérdéssor megint telitalálat volt:-).

Maga a helyszín felejthetetlen, a kiszolgálás és a vacsora minősége pedig kiváló volt. Nagyon szép eleganciát árasztott a bordó drapéria, az ódon falak reformkori miliőt biztosítottak az est további részéhez. 

Párunk DJ-t választott zeneszolgáltatóként. Abonyi Attila profi a javából, olyan bulit kerekített, amely megemlegethet mindenki. Attilával jó együtt dolgozni, mert maga is úgy gondolja, hogy ez közös munka a jó hangulat érdekében. Örültem, hogy vele dolgozhattam ismét, mert mindenben tudtuk egymást segíteni. A zenei etapokat bevezettük egy-egy játékkal. Utána kérte, hogy a pálinkadalhoz szerezzem be a hozzávalókat. Én odavittem. Szóval azt mondom, így kell jól összedolgozni. A táncparkett végig zsúfolva tele volt, nagyon nem lehetett leejteni semmit a földre.


Úgyhogy gyorsan eljött a torta szeletelés ideje, valamint a slide vetítés is.


Az édes élmények után, a "hét vezér" játékkal vezettük be a következő tánc etapot. Meglehetősen jól sikerült, azon minden vendég jót derült. Az örömapa erős borából - főleg az utolsó vitéz- komoly bátorságot merített. Aminek persze volt következménye, némi elhajlás, de nagyon hősies tett volt. Szóval mindenki nagyon jót szórakozott a vendégek soraiból. Annyira gyorsan elment az idő, persze a hangulat miatt nem érzékeltük, de éjfél tájt már a menyasszonytánc következett. Miután eltáncolta a párunk a menyasszonytáncot, következett az éjféli vacsora, és az új asszony beköszöntése.


Ezek után egy szép borköszöntővel elköszöntem Barbarától és Krisztiántól, akik felkötötték a vőfély botomra a szalagjukat. Mivel nem volt lánykikérő, ezért elköszönéskor kértem meg őket, erre az eseményre. Külön köszönöm, Krisztián anyukájának azt a gyönyörű kézzel készített vőfélyszalagot, azzal a szimbólummal együtt, amelyet ráhorgolt. Becses darabja lesz a gyűjteményemnek. Ezen események után pedig következett a hajnalig tartó buli.

Hogy láttam az esküvőtöket Barbara és Krisztián?.

Külön köszönöm az életnek, hogy veletek összehozott. Nagyon jól megtaláltuk a  egymás között a hangot, ami számomra külön öröm volt. Kívánom, hogy a házasságotok tartós és boldog legyen, remélem a trónörökös már lassan érkezni fog hozzátok.-). Barbara édesapjával összetegeződtünk, azt hiszem barátsággal fogadtak, és barátsággal váltunk el egymástól hajnalban. Még egyszer köszönöm, hogy én lehettem a vőfélyetek 2019. október 12-én a az erdőtarcsai kastélyban. 


Laták János, alias Jani vőfély így látta a Ti esküvőtöket.

2019. november 17., vasárnap

Adrienn és Márton nemzetközi esküvője, a fenyőharaszti kúriában 2019. szeptember 28.-án



Adrienn-nel és Marcival bő egy éve vettem fel a kapcsolatot. Azt tudni kell, hogy Marci édesapja nagyon kedves munkatársam volt, amíg nyugdíjba nem vonult:-). Marci bácsinak, anno megígértem már több mint húsz éve, hogyha a gyerkőcök felnőnek, akkor majd én leszek a vőfélyéjük. Nos ez így is történt, mert Áginak is én voltam a vőfélye, és most Marcinak is én lettem. Barátságom a családdal több, mint negyed évszázados, így mondhatom majdnem családtagként fogadtak ezen a jeles napon is. Adrienn-t, csak most ismertem meg Marci által, és azt kell mondjam a vőlegénynek, hogy jól választottál párt magadnak Marci. Adrienn, csinos kedves, intelligens lány, aki élete nagy részét külföldön töltötte, mivel édesapja diplomata volt. Így menyasszonyunk sok külföldi barátra tett szert az elmúlt időszakban. Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert a főcímben nemzetközi esküvőt írtam. Majd, ha tovább olvassátok megvilágosodik bennetek is, miért is választottam ezt főcímet a blogomnak.

Adrienn, Franciaországban töltötte az ifjú kora legszebb éveit. Párizsban járt egyetemre, és minden csoporttársa, akivel együtt koptatták az iskolapadot, eljött az esküvőre, a világ másik szegletéből is. Többek között Indiából, Közép-Amerikából, és Európa számos országából. Szép gesztus a barátok részéről, hogy ezt a hosszú utat megtették értük. Én az ilyen barátságot nevezem igazi barátságnak.

 
Az idei évben a szeptember utolsó szombatja, bár felhős volt, de kellemes hőmérsékletű. Pont ideális egy esküvő megtartásához.

A máriabesnyői bazilika udvarán gyülekezett a násznép. Bemutatkozásom után megkértem a násznépet, hogy szíveskedjenek helyet foglalni a templomban, mert a menyasszony szigorúan, csak akkor érkezik, amikor minden vendég már helyet foglalt a templomban, és a vőlegény várja az oltár előtt a menyasszonyt. Adrienn egy gyönyörű ekrü színű menyasszonyi ruhába öltöztette magát, Marci tiszteletére. Úgy gondolom Marcinak is elállt a lélegzete, amikor meglátta szerelmét a templom ajtajában. A szertartás után a násznéppel egy közös fotó készült, majd a násznép a fenyőharaszti kúriába vette az irányt.

 
A vendégek megérkezése után elkezdődött a szabadtéri szertartás. Azt kell mondjam gyönyörű a helyszín, és legfőképpen kellemes fényviszonyok voltak, amelyek mind-mind hozzájárultak a kimondottan megható szertartáshoz. Bár néhány csepp eső azért hullott, de kibírta az időjárás:-). A gratulációt követően, a szokásos csokordobás és a harisnyakötő eldobás következett. Bao, Marci barátja kapta el e nemes ruhadarabot, és jogosult lett arra, hogy trófeaként viselje:-).


 A vendégeket pedig arra kértük, csekkoljanak be a hotelba, míg mi előkészítjük az ifjú pár fogadtatását. Amikor Marci az utolsó héten felhívott, hogy a bevonulást áttervezte, először nem értettem, miért akar vetítéssel kezdeni, aztán mikor megláttam, hogy miről is van szó. Mindenek előtt meg szeretnék köszönni a vendégeknek, hogy - néhányan akár 10.000 km távolságból is- eljöttek őket ünnepelni. Akkor megértettem, hogy itt kezdődik a barátság, és a tisztelet egymás iránt. Nagyon jó alaphangot biztosított az est további részéhez.






Majd kalácstöréses játék következett, és a végén pedig a családi fotók elkészítése jött sorban. Egy lista alapján hívtam a vendégeket, hogy a vacsora előtt még a fotósarokban elkészüljenek ezek a képek. Ide mindenképpen kellett, az hogy legyen fotós névlista, hiszen közel negyven külföldi vendégsereget nem tudtam volna odacitálni időben.


 A vacsora finom és bőséges volt. Mind a kiszolgálás, mind a vacsora első osztályú volt. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy igen mindenhol ilyennek kellene lennie a vendéglátásnak.


A dekorációról eddig még nem esett szó. Szerintem káprázatos volt. A partysátor megtelt gyönyörűbbnél,-gyönyörűbb virágkompozíciókkal. Különleges hatású látványt biztosított a vendégek részére. A vacsora végén, a Mr & Mrs játékkal ráztuk fel a kellemes bágyadtságból a násznépet.


Néhány nappal az esküvő előtt elküldtem a kérdéseket egy barátnak, aki lefordította a kérdéseket angol nyelvre, így a külföldi vendégek is értették, hogy pontosan miről is van szó. Nos sikerült egy nagy tapsot kapnia kedves párunknak.

Ezután a várva-várt nyitó tánc következett. Azt hiszem, aki látta az élő bejelentkezésemet a Facebookon, azonnal láthatta, hogy egy gondos koreográfiához egy szép dalt választottak a fiatalok. Még hetek múlva is like-kolták ezt a videót, több száz kommentet fűzetek hozzá az ismerősök.
Csak ismételni tudom magam, perfect volt az egész. Így kell ezt csinálni.

Beindítottuk a lagzit, majd lakodalmas lemezlovasunknak, Fürst Tamás, alias Tommy Slow-nak átadtam kormánykereket. Tamás nagyon jól irányította a hangulatot, sőt kifejezetten jó volt együtt dolgozni. Megbeszéltük, hogy amikor egy kicsit alábbhagyott a hangulat, mivel rázzuk fel a vendégsereget. Azt hiszem, ezt is elfogultság nélkül állíthatom, igen vele is öröm volt együtt dolgozni.
A lendületbe hozott násznépet nem akartuk "lelőni", ezért a menyasszonyi tortát este 10 helyett, fél tizenegykor szervíroztuk fel.


 A torta vágás után ismét elkezdődött a buli, és éjfél előtt valamivel a gyertyafény keringővel a menyasszony elment átöltözni. A gyertyafénykeringő szintén elegáns volt, mert annak videóját is sokan megtekintették. Amikor megérkezett párunk új emberként és új asszonyként, eltáncolták a menyecsketáncot, ahol az ifjú párunk begyűjtötte a nászajándékot, majd éjféli vacsora következett. A vacsora után egy szép verssel elköszöntem az újdonsült házaspártól.

A hajnalig tartó "ereszd" el a hajam bulihoz, Adrienn és Marci a lufis táncot választotta. Szerintem, jó döntésnek bizonyult ez a játék, mert a külföldi vendégek is élvezték ezt a csapatépítő játékot. Aztán átadtam Tamásnak a stafétabotot, majd a barátok is igazán "feltámadtak", és tartott a buli reggel ötig.


Hogy láttam az esküvőtöket, Adrienn és Marci? Hát úgy hogy miden a legjobban sikerült! Látszott, hogy sokat készültetek rá, és egy kicsit túl is izgultátok:-) az elején. Persze, ez így szokott lenni, azért  nyugtatni is kellett benneteket. Na de a nyitó táncra teljesen feloldódtatok. Amikor ellazultatok, azzal egyidőben a hangulat is kiteljesedett.

A külföldi vendégeiteknek is élmény volt ezen a jó bulin részt venni, én úgy láttam. Azt hiszem egy új mércét állítottatok fel a baráti társaságotokban a lakodalmas hangulatépítésből. Minden jól jött ki. Most már, csak az következik, hogy vigyázzatok egymásra, és ajándékozzátok meg szüleiteket unokákkal. Mert Ők már titkon erre vágynak!

Külön köszönöm, Adrienn szüleinek is, hogy kedvesen fogadtak,  így ismeretlenül is. Sőt Bélával, az apukával össze is tegeződtünk:-). Marci bá'-nak és Áginak pedig azt, hogy szinte családtagként kezeltek engemet.

Laták János, alias Jani vőfély így látta az esküvőtöket Fenyőharaszton, 2019. szeptember 28.-án.

2019. november 8., péntek

Bogi és Péter különleges esküvője a szülőföldemen, Szekszárdon 2019.09.21-én


Bogival és Péterrel különös módon ismerkedtem meg. Illetve Bogi szüleit ismertem már a 90'-es évek elejétől, hiszen életem 4. lakodalma, - amit levezettem- a szülőké, Csilla és Zoli lagzija volt. Aztán talán már három éve is van annak, hogy összefutottunk egy esküvőn, és akkor jött számukra az ötlet, ha a leányzó eladó sorba kerül, akkor én legyek a szószóló. Örömmel vállaltam el ezt a nemes feladatot. Hiszen mindig megtiszteltetés számomra, ha szülők után a gyermek esküvőjén is én lehetek a karmester:-). 


Már jó egy évvel korábban lefoglaltak, úgyhogy nem bízták a véletlenre a lagzi sorsát:-). Minden részletet megbeszéltünk, így vártuk a szeptember 21-dikét. Gyönyörű napsütéses délutánon gyülekeztünk Szekszárd város Polgármesteri Hivatala előtt, hogy a nagy családi esemény szemtanúi legyünk. Mint kiderült számomra, hogy Péter anyukája is ismert korábbról, hiszen anno, én sokáig éltem Sióagárdon, ahol a helyi hivatalban dolgozott korábban köztisztviselőként. 

Ezen a gyönyörű délutánon, ki lehetett anyakönyvvezető a szekszárdi Városházán? Ki más, mint Parrag Kati. Mivel mi szekszárdiak vagyunk, így mindenki ismer mindenkit.  Kati megint szívhez szóló, személyre szabott beszéddel rukkolt el, amit most is élvezet volt hallgatni. Nemcsak azért volt jó hallgatni, mert egyedi hangvételű volt, hanem - az egész mondanivalóját tekintve- egy kellően szofisztikált humorral köt egybe, aminek az összképe egy teljesen egyedi megfogalmazás lesz. És a mai rohanó világunkban jó ilyet is hallani. Így is lehet esküvőt tartani. Javasolom néhány anyakönyvvezetőnek, hogy tanuljon Katitól!. Mindig örülök, ha Őt látom nemzeti színű szalaggal az oldalán, akkor biztosak lehetünk abban, hogy egyedi hangvételi esketés lesz. Szerintem sikerült neki ezzel jól megalapozni az est hangulatát is. 

Esküvői gratulációt követve, Szekszárd - méltán szépen felújított- főterén, az I. Béla király terünkön elkészültek a násznép közös fotói, majd elmentünk Tolnára az Alimental étterembe, ahol előbb családi fotózások következtek, majd csokorszalag vágással, és harisnyakötő eldobással folytatódott az események sorozata. 


A legények, hogy úgymond nagyobb érdeklődést tanúsítsanak e nemes ruhadarab megszerzése iránt, egy stampedlis üveg whiskyt kötött rá Péter, és így dobta srácok közé. Majd lett is tülekedés érte:-). A lepedő kivágás után elindult a lagzi, egy pohárköszöntővel, majd egy kalácstöréses játékot csináltuk meg, és a nyitótáncot is eltáncolták vacsora előtt a fiatalok. Onnantól mindenki bulizzon, szólt a felhívás:-). 


Bogi és Péter zeneszolgáltatóként Dj-t választott, Németh Attila személyében, aki jó választásnak bizonyult. Nem szeretnék elfogult lenni Attilával kapcsolatban, de Attila, alias DJ Fidó mestere a szakmájának. Pillanatok alatt felmérte, hogy a vendégseregnek milyen a zenei ízlése. Nagyon jól ráérzett, hogy mire fog mulatni a násznép. Ügyesen válogatta össze a dalokat, úgyhogy egész éjjel komoly tombolás és buli folyt reggel ötig. 


Vacsora pontban hétkor kezdődött, közben meglepetésként Péter kapott a főszakácstól egy különleges ételt, azaz hagymás babot, meg egy nagy hamburgert. Remélem mindenki időközben rájött, hogy Bud Spencer, alias Carlo Pedersoli, volt vőlegényünk kedvenc színésze. Fel is hangzott eközben a "Kincs, ami nincs" betétdala is. Bogi kérte meg a szakácsokat, hogy ezzel a figyelmességgel kedveskedjenek az újdonsült férjének!.

A vacsora az Alimentálban mindig kifogástalan minőségű, ez most sem volt másként. A pincérek kimondottan figyelmes kiszolgálással segítették a buli alakulását. 

  
A vacsora végén a Mr & Mrs játékkal kizökkentettünk a nagyérdeműt a kellemes bágyadtságból, majd a Hamupipőke tánccal pedig megalapoztuk a buli hangulatát. Így további játékra nem volt szükség, mert mint már írtam, ment a buli szépen.

A menyasszonyi torta beköszöntése és felszeletelése után ismét tele lett a táncparkett. Annyira gyorsan elment az idő, hogy hipp-hopp már a gyertyafény keringő következett. Ezt a táncot gyönyörűen táncolta végig párunk, gratulálok érte. 


Éjfél után néhány perccel, a menyecsketánc került sorra.  Az ifjú párunk a nászajándékkal a zsebében távozott erről az eseményről:-), de kisvártatva visszajöttek. Ők is bekapcsolódtak a buli folytatásába. Részemről egy elköszönő verssel búcsúztam tőlük, majd átadtam DJ-nek a násznépet.

Sajnos nem tudtam a buli végéig maradni, hiszen vasárnap egy újabb lagzimegbeszélés következett kora délelőtt folyamán, s utána vissza kellett rohanjak Budapestre. Miután kipihentétek a fáradalmakat, kaptam a párunktól egy köszönő üzenetet, amiben leírták, hogy ötig kitartott a hangulat.

Kedves Bogi és Péter, hogy láttam a lagzitokat vőfély szemmel? Úgy hogy büszkék lehettek rá, mert kifogástalan volt a lagzi. Minden volt, ami ilyenkor szokott lenni. A hangulat magáért beszélt. Visszanézve az élő bejelentkezéseimet a Facebookon, a leírtakat támasztják alá. Az unokaöcsi Michael Jackson különszáma szenzációs volt.

Szeretnék tőletek gólyahíreket hallani. Szeressétek egymást egy életen át, és neveljétek majd gyermekeiteket abban szellemben, amit hoztatok magatokkal a szülői házból. 

#Laták János, alias #Jani vőfély így látta a Ti esküvőtöket, 2019. szeptember 21-én Tolnán.

2019. október 31., csütörtök

Roxy és Lajos szép esküvője egyik híres történelmi helyszínünkön, Mohácson 2019.09.14-én.

Roxyval és Lajossal Csorba Csaba vőfélybarátunkon keresztül ismerkedtem meg. Mivel Ő már foglalt volt, ezért ajánlott a fiatalok figyelmébe. Leültünk tavasszal beszélgetni a lagzi menetéről, és ezek után úgy döntöttek, hogy én legyek a szószólójuk.
Nyárvégén ismét találkoztam a párunkkal, ahol gondosan megterveztük a végleges koreográfiát.  Elérkezett szeptember 14-dike. Kellemes napsütéses délután volt, nem túl meleg, pont ideális időpont egy szép esküvő megtartásához. Az előző heti - majdnem késésem okán-, most bő egy órával korábban megjelentem Roxyéknál, ahol megismerkedtem a várakozás ideje alatt a háziakkal. Szimpatikus családot ismertem meg Roxy szüleiben, sőt a nagypapa vidám hangulata és közbeszólásai   vidámmá tették a vendégvárás idejét, valamint a lakodalmat is.

Lajos érkezését követően megtartottuk a kikérőt. A kikérés szerintem kellemes hangulatúvá kerekedett, volt benne humor, és volt benne pátosz is. Így olyan "mohácsiasra" kerekedett ez a jelenet:-). Aztán Siófokról érkező vőlegény násznépét megkínálták jó gazda módjára. Majd a jelzésemre elindultunk az esküvőre. A főtéren gyülekeztünk, hogy bebocsájtást kérjünk a házasságkötő terembe. A mohácsi anyakönyvvezető összeadta a fiatalokat, ők megköszönték virágokkal a szülői gondoskodást. Majd a főtéren a násznép közös fotózása következett, azután a helyi Póló zenekar kíséretével a belvárosi templomba sétáltunk. A szertartás után gratuláció következett. A koreográfia szerint a templomnál lett volna a családi fotózás is, azonban  a videós és fotós úgy gondolták, hogy a Duna irodaház udvarán, - a dekoros által készített- dekoráció alatt legyenek  a családi fotózások, mivel az egy szebb háttér.   Ez valóban így van, azonban arra nem számoltak, hogy a nap lemenőben volt és az irodaház udvara már bőven árnyékban volt.


Az udvarra lagzis termen keresztül vezet az út, így előbb a lagzit meg kellett nyitni, és utána megkértem minden kedves vendéget, hogy fáradjanak ki a fotózáshoz. Ugyanis készült egy fotó névlista, amely alapján próbáltuk gyorsítani a fotózást. A vége felé már a fényviszonyok nem a legkedvezőbbek voltak fotózáshoz, de remélem Tünde remek képeket tudott készíteni ilyen fényviszonyok mellett is. Bár a lakodalom folyamán meg is jegyezte, hogy lehet, jobb lett volna mégiscsak az eredetileg megbeszélt helyen, - a templom oldalában- elkészíteni ezeket a képeket. Én bízom benne, hogy az elkészült fotók minőségét ez nem befolyásolta.

A lakodalom megnyitását követően hét órakor kezdődött a vacsora. A vacsorát cateringben szolgálták fel. Roxy és Lajos szintén  vendéglátásban dolgozik. Ők maguk is meg voltak elégedve, mind a vacsora minőségével, mind a felszolgálással. Fültanúja voltam, amikor Lajos megdicsérte a vendéglátót, azt hiszem egy szakmabelinek nagy elismerés, ha ilyen köszönetet kap egy másik szakmabelitől, történetesen a vőlegénytől. 

A vacsora végén a Mr & Mrs játékkal próbáltuk a társaságba életet lehelni, majd hamupipőke tánccal megindult a buli. A zenekarnak  nem volt egyszerű dolga a násznéppel. A mohácsi vendégek jól ismerték a zenekart, ők végigtáncolták az estét. A siófoki vendégek kevésbé voltak táncos lábúak. Míg a Pestről érkező barátok egy kicsit később "támadtak fel". Aztán hullámokban tomboltak, illetve kapcsolódtak be a hangulatépítésbe.  A zenekar kitett magáért, és a végeredmény az lett, hogy egy jó hangulatú buli kerekedett a végére. Amikor nem egy helyről érkeznek a vendégek a lagziba, ott sokkal nagyobb különbségek adódnak a zenei ízlések tekintetében. Emiatt nehezebb összerázni a vendégsereget. A Póló zenekar tagjai rutinos rókák a szakmában, és megoldották eme nehéz feladatot is. 

 
Térjünk vissza a lakodalmi események sorához. A menyasszonyi tortát kedves párunk előbb megcsodálta, majd felszeletelte. Mivel nekik nem okozott ez gondot - vendéglátósként-, így maguk vágták fel az összes szeletet.-).

Utána újból a zenekaré lett a főszerep. A menyasszonytánc során összetáncolta párunk az ajándékot, majd gyertyafény keringő kíséretében eltávoztak körünkből. Nagyom megható volt a gyertyafény keringő, így a facebookos élő bejelentkezéseimet végignézve szép táncnak lehettünk szem, -és fültanúi.

Ezt követően éjféli vacsora és az új asszony beköszöntése következett. Részemről egy elköszönő verset szavaltam számukra, majd hogy a fiatalság el ne aludjon, a lufis táncot vetettem be. Lajos maga is elismerően nyilatkozott, hogy ez egy remek hangulatépítő játék, de nagyon kemény. Pont azért csináltuk, hogy feltámadjon a fiatalság. Aztán átadtam a násznépet a zenekarnak, akik  húzták a talp alá valót hajnalig. 

Én hogy láttam az eseményeket Roxy és Lajos? Úgy hogy szép hangulatú lagzitok volt, amelyre büszkék lehettek. Kívánok nektek boldog házaséletet, és vigyázzatok egymásra bármerre is visz az utatok. Aztán gólyahíreket is szeretnék hallani tőletek.!

#Laták János, alias #Janivőfély így látta a Ti esküvőtöket Mohácson a Duna Irodaházban 2019. szeptember 14-én.

2019. október 4., péntek

Dia és Tibi, kicsiny családias esküvője Dunaújvárosban, 2019. augusztus 31-én.

Diával és Tibivel egy Facebook csoporton keresztül ismerkedtem meg. Mikor találkoztunk éppen indultak vissza külföldre munkát vállalni. Nem ők az egyetlenek, akikkel az idén összehozott a sors, hogy hazánktól kisebb-nagyobb távolságra keresik a boldogulást:(.

Az első megbeszélést követően szerződést kötöttünk, majd a nyaralásból hazatérve július közepén megbeszéltük a koreográfiát. Mindent letisztáztunk, és vártuk a nagy napot.

Még soha nem fordult velem elő, hogy ne érjek bőven a kezdés előtt oda, a helyszínre, de egy szerencsétlen konstelláció miatt a kikérés tervezett kezdése előtt öt perccel korábban érkeztem. A Budapestről kivezető 6-os bedugulva, Budafok lezárva a borfesztivál okán. Én meg frászt kaptam, amire ki tudtam jutni a városból. Hála istennek traffipax nem volt az autópályán, mert azt hiszem bőven kinyithattam volna a pénztárcámat.

Azért a kikérés így is rendben lezajlott. Szépen elbúcsúztattuk a szülőktől előbb a vőlegényt, majd a menyasszonyt. Némi huza-vona, azért akadt a tanú részéről, hogy Tibinek meg kellett ígérnie anyósának, hogy e gyönyörű lányt élete végéig szeretni fogja. Természetesen Tibi, ezt csípőből rávágta, hogy igen, erre egy vaskos tapsot kapott a násznéptől. Ami nekem nagyon tetszett még, hogy a maroknyi násznép a verseimet egy-egy rövid tapssal jutalmazta, nagyon jól esett hozzá kell tegyem.

A násznéppel elindultunk a házasságkötő terembe, ahol egy szép anyakönyvvezetői szertartásnak lehettünk szem-, és fül tanúi. Részemről elhangzott - a szülőköszöntés során- a virágátadó vers. Azt láttam a szülők arcán, hogy nagyon jól esett nekik a vers mondanivalója.


A rövid gratuláció és családi fotók elkészítése után elmentünk az Apostol Pinceborozóba, amely terem ennek a kicsiny násznépnek pont elég volt., és könnyen belakta a vendégsereg.

Nem hagyományos pincér kiszolgálás volt a buliban, hanem cateringben megérkezett a vacsora, és svédasztalos megoldásban a vendégek kedvükre falatozhattak, vacsora finom volt. 

Majd a vacsora végeztével nyitó tánc következett, ezt követően a szülőkkel egy-egy tánccal folytatódott a mulatság.

Aztán, hogy a buli gyorsabban pörögjön bevetettem a kis lagzikban általam alkalmazott "hölgyválasz" játékot. Az asztalokról összeszedtem a férfivendégek névjegykártyáit, majd egy tálba rakva, a hölgyvendégek húztak egy-egy névjegyet, és azzal az úrral kellett egyet táncolni. Viccesre sikeredett, különös alkalmi táncpartnereket hozott össze így a véletlen.-). Az arcokon mosolyt láttam, és így azonnal beindult a buli. A párunk Dj-t választott, Gugi Béla személyében, aki felismerve a helyzetet egy jó hangulatú bulit mixelt össze a közel negyven fős násznépnek. Azt láttam, hogy szépen halad a buli, mert nem voltak üresjáratok.

Tibi testvérével beszélgetve azt tapasztaltam, hogy mindenki felhőtlenül szórakozik. Jól érezték magukat az est folyamán a vendégek. Mivel hétfőn kezdődött a tanítás, és a násznép soraiban több pedagógus is volt, Többek között Tibi sógornője, valamint keresztanyja is, ezért minden kötelező formulát előrébb hoztunk, hogy részt vehessenek rajta, mert ugye másnap évnyitó volt a messze távolban. Tehát éjfélkor már bőven "újaszony" volt Dia:-). Az "újasszony" tánc utáni bulit is sikerült egy jól irányzott búcsúverssel, és a Nélküled című dallal megalapozni. És azt láttam: hogy kicsi lakodalom, ide vagy oda, de mindenhol hasonló módon - minden klisétől mentesen- kellene lezajlódnia minden lakodalomnak.


Hogy láttam a bulitokat Dia és Tibi? 

A Dia nagymamájával beszélgetve, azt mondta hogy: most indultatok el az élet rögös útján  együtt. Ennek bizony voltak költségei, és a lakodalmatokra már nem tudtatok nagyobb költségvetést biztosítani. Ez nem baj, sőt jobb is, mert nem a külsőségek voltak hangsúlyosak, hanem a tartalom. A tartalom meg bennetek volt, meg a vendégeitekben. Bélával közösen alátettük amit lehetett, az eredményt pedig megtapasztalhattátok, hogy emlékezetes buli volt. 

Kívánok nektek egy nagy családot, azaz a gólya nálatok is fuvaros legyen, ha lehet akkor legalább háromszor:-). Vigyázzatok egymásra a messze távolban. 

Köszönöm, hogy a kis családias esküvőtöknek én lehettem a szószólója. Én magam is jó érzéssel térhettem haza.

Laták János, alias #Janivőfély így látta a lagzitokat Dunaújvárosban a nyár utolsó hétvégéjén.