Szekszárdi borász legény esküvője a Takler Kúriában 2020. augusztus 1-jén.

Cintiával és Gerivel régóta ismerjuk egymást. Ki ne ismerné Szekszárdon a Prantner családot? A család utolsó legényét házasította ki Feri bácsi. A érkezésemkor az mondta nekem: Ez az utolsó gyerekem, több nincs:-). Az esküvőt eredetileg júniusra tervezték, azán a járvány áthúzta a szervezés menetét. Több időpont közül végül is ez lett a nyerő. Nyerő, mert szép volt az idő, nyerő mert nem volt elviselhetetlen meleg. Sőt az esküvőt késő délutánra tettük, hogy ne a nagy melegben kelljen a fiataloknak az anyakönyvvezető elé állni. Cintia kakasdi származású leányzó, aki erre az ünnepi pillanatra nagyon gyönyörű ruhát öltött magára. Geri is egy kicsit ámult, amikor megjelent a kedvese a Takler kúria teraszán. Én láttam rajta, hogy nagyon boldog.

A hagyományok előtt tisztelegve,  előbb legény kikérést csináltunk, majd következett a lány kikérés. A kedves barátnő, aki egyben a tanú is volt nem sokat teketóriázott. Egy rövid versike után azonnal kiadta a menyasszonyt. A menyasszony búcsúztastás végén egy szalagot kaptam az ifjú pártól, amelyet Cintia rákötött a vőfély botra. 

És kielégítve a násznép óhaját. Néhány percig készíthetett mindenki egy-egy fényképet az ifjú párról. Besétáltunk ezek után a belső teraszra, ahol már várt minket az anyakönyvvezető, Parrag Kati személyében. 

Kati az anyakönyvezetők gyöngye, mert olyan jól össze tudja foglalni a mondanivalóját, amely egyrészt megindító, másrészt különleges. Különleges azért, mert minden párnak más és mást mond. Mint a család barátja, persze könnyű bensősgéges dolgokról beszéni, gondolják sokan. Azonban ennek okán egyben nehéz is előadni a gondolatokat a közeli viszony miatt. Ezt csak azért írom, mert a családban egy évvel korábban férjhez menő Anita is más üzenetet kapott Katitól. Azt kell mondjam, ez megint meglepetés volt, igazi Parrag Katis:-).  A szülőköszöntés végén egy verset szavaltam a virágátadás előtt, amivel még ünnepélyessé tettem a szülőköszöntést. A szigorúan fél órára tervezett szertartást kitöltötték:-). Homok öntés helyett, bor öntés volt. Két fajta borral, amit a fiatal borász legény Prantner Gergely álmodott meg.  Ott helyben megkóstolták a szerelem quveet. Állítólag finom volt:-).

A szertartás után közös csoportkét, pezsgős gratuláció következett. Aztán családi fotózásokra is sort kerítettünk. Az elmaradhatatlan csokordobás érdekes eredményt hozott. 

A fiúk sem maradtak egy kék nemes ruhadarab nélkül.

 Ezután egy lepedő kivágással adtak jelt, hogy kezdődik a Sebestyén és a Prantner család közös ünneplése. Még az étterem ajtajában kaptak egy kis feladatot. Amely alapján Geri lett a győztes. 

Fél nyolcra terveztük a vacsorát és néhány percen belül el is kezdődött a vacsora. persze Geri egy pohárköszöntővel hívta fel a vendégek figyelmét a szórakozásra. A vacsora három fogásos volt. Nagyon forró volt a leves, amely jó alapot kölcsönzött a többi fogásnak. Majd egy hagyományos marhapörkölt menü következett. A végén pedig jöttek a sültek. Amely fogás végül zárta a sort. Takler Kúria főszakácsa kitett magáért, mert nagyon finom volt minden. 

Az fogások végén a Mr & Mrs játék következett. Próbáltam részben más kérdéssort összeállítani, vagy pont ellenkezőjét kérdezni, mint ami elhagzott az egy évvel korábbi  lagziban. Szerintem jó lett tőle a hangulat, mert a vendégek egy jót hahotáztak az ifjú pár műsorszámán. 

A játék után az étteremből kikértem a vendégeket, hogy fáradjanak ki a teraszra, ahol az ifjú pár már javában készült a nyitó táncra. Majd ezt követően a házaspáros tánccal lendítettük formába a vendégsereget.

A zeneszolgáltatást Takács Krisztián Dj szolgáltatta, aki könnyen ráérzett a vendégsereg zenei igényére. És ezek alapján egy nagyon tartalmas táncmulatságot varázsolt a teraszra. Miért volt jó, hogy a teraszon tartottuk a bulit? Mert az éjszakában lehült a levegő, és igy kellemesen érezhette magát mindenki. A tortavágást elhalasztottuk egy kicsit, mert jól ment a táncolás. És semmi esetre sem szerettem volna megszakítani a lendületet. 

Aztán a tortavágás következett, ami után újra a dj-nek jutott a főszerep. Egészen gyertyafény keringőig tombolt a násznép. 

A gyertyafény keringő a maga szépségével a csillagos ég alatt remek hangulatot teremtett a násznép körében. A menyecske tánc szépen lezajlott. Közben a barátok maradtak a végére. Jól meglepték az újembert, mert az ajánndékba szánt pénz, egy szelencébe zárva körbebetonozták. Amelyet egy kis kalapáccsal helyben össze kellett törni Gerinek. Nagyon nagy ötlet. Az eddigi 576 esküvőn még nem láttam ilyet. Körülbelül 10 percig püfölte Geri a betontömböt. amire hozzáfért a tartalmához. Hát igen, amikor a barátok belendülnek:-). Aztán  a teraszon taláható egyik boroshordót odagurították a táncparkett közepére, majd annak tetején kellett az újasszonynak és az újembernek táncolni. 

Ezt követően az éjféli vacsora következett. Mivel nagyon kedélyes volt a hangulat, nem tartottam szükségesnek egy újabb vendégcsalogató játéknak a bevetését. Azt láttam, hogy nagyon táncos lábú a násznép, csak úgy noszogatás nélkül benidult a hajnalig tartó "ereszd el a hajam"... 

Nem szeretném a két testvér lagziját hasonlítgatni egymáshoz. Cintia és Geri, valamint Anita és Márk, bulija is más-más volt. Aminek én kiefejezetten nagyon örültem, mert a célom mindig az, hogy két lagzi ne legyen egyforma, pláne nem egy családban. Amit viszont kijelenthetek mindkét lagzi nagyon tartalmas és remek hangulatú volt. 

Amit kérek töletek: vigyázzatok egymásra. És az a családi háttér, amelyet a szüleitek biztosítottak számotokra, vigyétek tovább magatokkal és adjátok majd át a ti gyerekeiteknek, hogy ők is megtapasztalják majd szüleitek kiváló nevelését.

#Laták János Alias Janivőfély így látta Cintia és geri esküvőjét a Takler kúriában 2020. augusztus 1-jén.   

Noémi és Gergő remek hangulatú esküvője a Csolnok melletti Pollushof panzióban 2020. július 18-án

Noémivel és Gergővel, Hurai Attila ceremóniamester barátomon keresztül ismerkedtem meg. Sajnos ő már foglalt volt, így gondolt rám, és engem ajánlott a fiatalok figyelmébe, külön köszönettel tartozom érte.

A vírustól való félelem, felborította a lakodalmas rendet Magyarországon. Azonban Gergő bízott a szerencsében, és nem tervezték át a lagzi időpontját, hanem az eredeti időpontnak megfelelően szervezték meg. Neki volt igaza, mert akivel együtt szerettek volna ünnepelni, mindenki jelen tudott lenni az esemányen, akár Belgiumból is hazajött erre a családi ünnepre. A találkozásaink alkalmával szorosabb kapcsolat alakult ki közöttünk,  így könnyű volt közös nevezőre jutni az események megszervezésében. 

Eljött az a bizonyos nagy nap, amely egy kicsit borongós és hűvös volt. Mondtam a párunknak, hogy ennek nagyon kell örülni, mert a vendégek nem fáradnak el a nagy melegtől, könnyebben fognak mulatni. És valljuk be őszintén a borongós időben szebb fotók készülnek. 

A helyszínül választott Pollushof panzió, jó választásnak bizonyult, mivel egyrészt a helyszín gyönyörű, a kiszolgálás jó színvonalú, és a vacsora minősége pedig egyenesen kiváló volt. 

A vendégvárás végén elindultunk a dorogi katolikus templomba a vőlegény vezetésével. Amikor a vendégek helyet foglaltak a templomban és a vőlegény is már az oltárnál állva várta a kedvesét. Pontban 16 órakor lépett be Noémi az édesapjával a templomba. Menyasszonyunk gyönyörű ruhába öltözttette magát Gergő tiszteletére. Gergő, pedig egy nagy szép virágcsokorral viszonozta szerelmének az Ő tiszteltét iránta.

A szertartást követően a násznép visszatért a panzióba, ahol egy csodálatos polgári szertartásnak lehettünk szem-, és fültanúi. Az üde zöld környezet, az anyakönyvvezető tartalmas köszöntője, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az ifjú pár fogadalomtétele emlékezetes maradjon. 

A polgári szertartást követően a pezsgős gratulácó következett, majd a családi fotózásokra kerítettünk időt. Aztán a csokordobás, és a harisnyakötő eldobás sem maradhatott ki az események sorából. 

Párunk megnyitotta a lakodalmat a lepedő kivágással. Szép pillanat volt, amiről ez a kép bőven árulkodik:-).

 Egy kalácsot eltörtek, aztán nemsokára a vacsora következett. 

Gergőt felkértem egy pohárköszöntő megtartására. Örültem, hogy nem szokványos gondolatsort osztott meg a násznéppel. 

A Vacsora nagyon finom volt. Az üzletvezetőnek jeleztem, hogy a leves nem "műcsírkéből" van, hanem igazi. Erre egyet mosolygott. Náluk mindig ilyen, de én még nem jártam itt:-) - válaszoltam-. A főétel is bőséges volt. Megkértem párunkat, hogy etessék meg egymást. Íme a bizonyíték, hogy gondos férj és gondos feleség lett belőlük.

A vacsora elfogyasztása után, a Mr & Mrs játékkal egy kicsit felráztam a közönséget. Aztán a nyitó táncra került a sor. Ezt követően a házaspáros táncra invitáltam a nagyérdeműt. Bizony voltak bőven ötven év házasságot maguk mögött tudható párok is, akik nagyon frissen táncoltak a DJ által nyújtott zeneszámokra. Öröm volt látni ezen pillanatokat. Aztán a első zenei etap lezárását követően felszeletelte párunk a menyasszoyni tortát. 

A menyasszonyi torta elfogyasztása után a " 7 magyar vezéres" játékot vetettem be, amelyet nagy nevetés követett. Gergő elmondása szerint szenzációsra sikerült. Nekem sikerült a barátait "megregulázni", és megitatni hivatalból:-). Magam részéről is úgy értékelem, vevő volt erre a közjátékra, mind a közönség, mind maguk a barátok, akik részesei voltak az eseménynek.

Beindult újra a buli. Mivel elég nagy volt a korosztályos szórás a násznép soraiban. A Dj-nek fel kellett kötni a nadrágot, hogy gördülékenyen menjen a táncmulatság. Sok-sok zenei stílust hallhattunk így mindenki megtalálhatta a maga igényének megfelelő zenei irányzatot. 

Az ifjú pár a menyecske tánc előtt még a gyertyafény keringőt eljárta. Majd visszavártuk őket a menyecske táncra.

Az éjféli menycseketánc után újra a táncparkettre invitáltuk a násznépet. És ekkorra ébredtek fel a vőlegény barátai. Aztán átvették a kezdeményezést a táncparketten. És ment a buli reggelig. 

Úgy értékelem, hogy bő négy hónap kihagyás után jó volt újra egy esküvőn karmesterként szolgálni. Jól éreztem magam, és jó szájízzel köszöntem el Noémitől és Gergőtől. 

Mit kívánok nektek: bőséges gyermekáldást és egy életen át tartó kitartást egymás mellett.

#Laták János, alias Jani vőfély így látta az esküvőtöket a Pollushof panzióban 2020. július 18-án Csolnokon.

A XIV. Szabadkai Vőfélytalálkozó margójára, 2020. január 25.

Ismét abban a hatalmas megtiszteltetésben volt részem, hogy Soós János szabadkai vőfély kolléga meghívott, a vőfélytalálkozóval egybekötött vőfélybálra. A meghívást ezen keresztül is még egyszer megköszönöm neki. Ez volt a sorban a XIV. találkozó, több, mint húsz vőfély részvételével.

A múlt évhez hasonlóan, most is előző este érkeztem Szabadkára a vendéglátó vőfély barátomhoz, aki szívélyesen fogadott, nemcsak engem, hanem más magyarországi vőfély kollégát is, akikkel egy közös eszmecserét folytattunk a lakodalmas szokások változásáról. 

A beszélgetés során felvázolta vendéglátónk, hogy idén egy igazi bácskai lakodalmast fogunk bemutatni. Lassan ott is feledésbe merülő, de a közelmúltig még élő hagyomány volt, hogy a lányos háznál, és a fiús háznál is külön-külön ünnepelt a násznép. Ennek bemutatására, pedig alkalmas a Népkör két terme. Így mindkét teremnek volt egy-egy zenekara is, mint ahogy az a valóságban lenni szokott. Így a bálozó közönség hallhatott elsősorban a bácskai vőfélyektől, csokor kikérő-, bokréta kikérő verseket, amelyek még a helyi vőfélyek emlékezetében élnek.

Mi magyarországi vőfélyek, pedig a kikérések megtartásába kapcsolódtunk be. Mivel az anyaországban, az említett szokások már régen kikoptak a köztudatból, ezért volt számomra is érdekes, hogy vannak még a régi lakodalmas kultúrát figyelemmel kísérő vőfélyek is.

Itthon teljesen elamerikanizálódott a lakodalom lebonyolítása, ennek okán, nemhogy a bokréta kikérésre nem volt példa a praxisomban, hanem lassan már kikérés sem kell a fiataloknak. Pedig az új élet kezdéséhez nyújtott szülői segítséget illene megköszönni - véleményem szerint, eme verses formában is -. 

Az elmúlt években általam levezényelt lakodalmak során, már ha kikérést kérnek a fiatalok, az nagy szó, ezért örülök annak, hogy ott Bácskában ez még élő eleven népszokás. Ezért is volt  jó ott lenni. Ebben az évben a lány kikérő verset én szavaltam. Ezt a verset vagy tíz éve nem mondtam már el élő lakodalomban, pedig egy szép hangzatos vers. A verset egyébként egy régi székely verseskötetben találtam annak idején. A vers korát száz évesre becsülöm, a szófordulatai alapján. 

Nagyon jó volt ismét találkozni a helyi vőfélyekkel többek között: Januskó Lacival, Koncz Jóskával, Fenyvesi Jóskával, Gyémánt Jánossal, Széll Tibivel is, akikkel még bensőségesebb viszonyba kerültünk. Jó volt látni, van újabb generáció, akiket az idősebbek tanítanak a vőfély "szakma" rejtelmeire, többek között János unokája Bálint, Gyémánt Jani fia  Domink, akik átveszik a staféta botot az elődeiktől idővel, és életben tartják a bácskai lakodalmas hagyományt. Találkoztam lányokkal is, akik szintén művelik eme mesterséget. Nálunk ugyan ez kevésbé divat, de ott bizony akad egynéhány cserfes lány és menyecske, akik bizony kezükbe veszik a vőfélybotot.  

Maga nemében egyedülálló gondolat, Soós János vőfély barátom kezdeményezése, hogy évről-évre felelevenítse a bácskai lakodalmas szokásokat, és ez által  közösség összetartozásába vetett hitet erősítse. Szép gesztus és hatalmas tett. Az hogy Szabadkán még sokáig beszélgessenek magyarul az emberek, ahhoz fontos, hogy a magyar kultúra éljen, és a gyerekek továbbra is tanulják a magyar nyelvet. Hogy erősítsük a gyerekekben a magyar nyelv szeretetét, idén vittem magammal egy nagy adag magyar nyelvű mesekönyvet a Népkör számára. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gyerekek, ne csak a beszélt köznyelvet ismerjék, hanem az irodalmi nyelvet is használják, ez által pedig a szóbeli és az írásbeli kifejező képességük magyarul is fejlődjön.

Visszanézve a helyi tévé által leadott híradót, amelyben egyik magyarországi kollégám felesége nyilatkozott, hogy a bácskai magyarok tanúbizonyságot tettek az összetartásból. Igen osztom a véleményét jómagam is, hiszem egy összetartozó közönség az alapja a nyelv megmaradásának, a közös kultúra ápolásának. Idén száz éve annak, hogy meghúzták a határokat, és anno félmillió magyar  kívül rekedt a határon, ma az ott élők száma kétszázezerre tehető. És egyre kevesebb a gyerek, akik magyar iskolába járnak. Ezek a szomorú tények, de az ott élők nem így gondolnak erre. Ha tehetik, összegyűlnek hasonló rendezvényeken, falunapokon, ahol magyar hagyományokat ápolják, és ezzel életben tartják a magyar szubkultúrát. Továbbá esélyt adnak az összetartozás jövőjébe vetett hitnek. Ez a hit hála istennek erős bennük és magával ragadó. Azt kívánom nekik, hogy így is maradjon, és mindig legyenek "Soós Jánosok", akik ezért kézzel foghatóan tesznek is. 

Nagyon jól éreztem magamat, teljesen feltöltődve tértem haza Magyarországra. Köszönöm, hogy részese lehettem a mulatságnak. Külön köszönet, a Népkör igazgatójának, Bélának és kedves feleségének, Hajninak, hogy János barátunk kezdeményezésének teret adva színvonalas rendezvényt bonyolítottak le. És minden vőfély kollégámnak is köszönet jár, akik megjelentek a rendezvényen. A  vendéglátónk meghívásának eleget téve, verseikkel emelték az est színvonalát, akár Soprontól - Mezőkovácsházáig vagy Kaposvártól - Szentesig, adott esetben több száz kilométert megtéve. Ahogy Barbi Zsolt vőfélybarátom írta ki a Facebookra: "A hagyományőrzésben nincsenek határok!", én csak annyit tennék hozzá, ne is legyenek!.

Jómagam Budapestről érkeztem, és nem bántam meg, hogy ott voltam. Jani barátom, remélem még sokáig meg tudod szervezni, eme jeles rendezvényt, mert tőletek lehet ott igazi magyarságtudatot megtanulni!. Soós János, a magyarok istene óvjon sokáig téged! 

Laták János, alias Jani vőfély így látta a XIV. Vőfélytalálkozót és vőfélybált 20020. január 25.-én Szabadkán.

Barbara és Krisztián felejthetetlen hangulatú lagzija az erdőtarcsai Szentmiklóssy-Kubinyi kastélyban 2019. október 12-én.

Barbarával és Krisztiánnal a fodrászom vendégén keresztül ismerkedtem meg:-). Még a nyár elején találkoztunk, ahol eldöntötték, hogy én legyek a vőfélyük. Aztán szeptemberben újratalálkoztunk, ahol a lagzi részleteit pontosan megbeszéltük. 

Barbara és Krisztián nagyon kedves pár, - már közel a negyvenhez döntöttek úgy-, hogy együtt jobb lesz!. Elég közel kerültem hozzájuk, hiszen a magam negyvennyolc évével, hasonlóan gondolkodom, mint ők. Talán így könnyebb is volt számomra megtalálni velük a közös hangot.

Elérkezett az a bizonyos október második szombatja, nagyon gyönyörű idővel. Hét ágra sütött a nap, kellemes idő bizonyult, jó fényviszonyok voltak, és egy csöppet sem izguló pár. A kastély teraszán adott volt a helyszín a szabadtéri esküvő megtartásához. A megbeszélt koreográfia szerint szertartásra két oldalról érkezett párunk. 

Krisztiánt anyuka, Barbarát apuka kísérte fel a teraszra. Megható esküvői szertartáson vehettek részt a jelenlévők, amelyhez kellemes zenét választottak a fiatalok. A szertartás után elkészítettük a családi fotókat, majd átsétáltunk a templomba, ahol az atya megáldotta a fiatalokat. S, mint minden esküvő után megtörtént a gratuláció, és a csokordobás is.

Visszasétálva a kastélyba lepedő kivágás következett, majd pohárköszöntő, kalácstörés és a nyitó tánc volt soron.

Úgy látom a képen, Barbara szakította a nagyobbat:-). Aztán megkínálták a nagyérdeműt belőle. Pont lencsevégre kaptam, amikor a DJ-t kínálták.

Nyitó tánc után már elkezdődött a buli, így mindenki táncolhatott kedvére. A vacsora előtt felkértem Krisztiánt egy pohárköszöntő megtartására. A vacsora fogásaihoz hozzáfűztem néhány rigmust, amelyet tapssal fogadott a násznép.

A vacsora végén, a MR & Mrs. játék következett, amely osztatlan sikert aratott ismét, a vendégek körében. Hiába, a "latákos" kérdéssor megint telitalálat volt:-).

Maga a helyszín felejthetetlen, a kiszolgálás és a vacsora minősége pedig kiváló volt. Nagyon szép eleganciát árasztott a bordó drapéria, az ódon falak reformkori miliőt biztosítottak az est további részéhez. 

Párunk DJ-t választott zeneszolgáltatóként. Abonyi Attila profi a javából, olyan bulit kerekített, amely megemlegethet mindenki. Attilával jó együtt dolgozni, mert maga is úgy gondolja, hogy ez közös munka a jó hangulat érdekében. Örültem, hogy vele dolgozhattam ismét, mert mindenben tudtuk egymást segíteni. A zenei etapokat bevezettük egy-egy játékkal. Utána kérte, hogy a pálinkadalhoz szerezzem be a hozzávalókat. Én odavittem. Szóval azt mondom, így kell jól összedolgozni. A táncparkett végig zsúfolva tele volt, nagyon nem lehetett leejteni semmit a földre.

Úgyhogy gyorsan eljött a torta szeletelés ideje, valamint a slide vetítés is.

Az édes élmények után, a "hét vezér" játékkal vezettük be a következő tánc etapot. Meglehetősen jól sikerült, azon minden vendég jót derült. Az örömapa erős borából - főleg az utolsó vitéz- komoly bátorságot merített. Aminek persze volt következménye, némi elhajlás, de nagyon hősies tett volt. Szóval mindenki nagyon jót szórakozott a vendégek soraiból. Annyira gyorsan elment az idő, persze a hangulat miatt nem érzékeltük, de éjfél tájt már a menyasszonytánc következett. Miután eltáncolta a párunk a menyasszonytáncot, következett az éjféli vacsora, és az új asszony beköszöntése.

Ezek után egy szép borköszöntővel elköszöntem Barbarától és Krisztiántól, akik felkötötték a vőfély botomra a szalagjukat. Mivel nem volt lánykikérő, ezért elköszönéskor kértem meg őket, erre az eseményre. Külön köszönöm, Krisztián anyukájának azt a gyönyörű kézzel készített vőfélyszalagot, azzal a szimbólummal együtt, amelyet ráhorgolt. Becses darabja lesz a gyűjteményemnek. Ezen események után pedig következett a hajnalig tartó buli.

Hogy láttam az esküvőtöket Barbara és Krisztián?.

Külön köszönöm az életnek, hogy veletek összehozott. Nagyon jól megtaláltuk a  egymás között a hangot, ami számomra külön öröm volt. Kívánom, hogy a házasságotok tartós és boldog legyen, remélem a trónörökös már lassan érkezni fog hozzátok.-). Barbara édesapjával összetegeződtünk, azt hiszem barátsággal fogadtak, és barátsággal váltunk el egymástól hajnalban. Még egyszer köszönöm, hogy én lehettem a vőfélyetek 2019. október 12-én a az erdőtarcsai kastélyban. 

Laták János, alias Jani vőfély így látta a Ti esküvőtöket.

Adrienn és Márton nemzetközi esküvője, a fenyőharaszti kúriában 2019. szeptember 28.-án

Adrienn-nel és Marcival bő egy éve vettem fel a kapcsolatot. Azt tudni kell, hogy Marci édesapja nagyon kedves munkatársam volt, amíg nyugdíjba nem vonult:-). Marci bácsinak, anno megígértem már több mint húsz éve, hogyha a gyerkőcök felnőnek, akkor majd én leszek a vőfélyéjük. Nos ez így is történt, mert Áginak is én voltam a vőfélye, és most Marcinak is én lettem. Barátságom a családdal több, mint negyed évszázados, így mondhatom majdnem családtagként fogadtak ezen a jeles napon is. Adrienn-t, csak most ismertem meg Marci által, és azt kell mondjam a vőlegénynek, hogy jól választottál párt magadnak Marci. Adrienn, csinos kedves, intelligens lány, aki élete nagy részét külföldön töltötte, mivel édesapja diplomata volt. Így menyasszonyunk sok külföldi barátra tett szert az elmúlt időszakban. Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert a főcímben nemzetközi esküvőt írtam. Majd, ha tovább olvassátok megvilágosodik bennetek is, miért is választottam ezt főcímet a blogomnak.

Adrienn, Franciaországban töltötte az ifjú kora legszebb éveit. Párizsban járt egyetemre, és minden csoporttársa, akivel együtt koptatták az iskolapadot, eljött az esküvőre, a világ másik szegletéből is. Többek között Indiából, Közép-Amerikából, és Európa számos országából. Szép gesztus a barátok részéről, hogy ezt a hosszú utat megtették értük. Én az ilyen barátságot nevezem igazi barátságnak.

 

Az idei évben a szeptember utolsó szombatja, bár felhős volt, de kellemes hőmérsékletű. Pont ideális egy esküvő megtartásához.

A máriabesnyői bazilika udvarán gyülekezett a násznép. Bemutatkozásom után megkértem a násznépet, hogy szíveskedjenek helyet foglalni a templomban, mert a menyasszony szigorúan, csak akkor érkezik, amikor minden vendég már helyet foglalt a templomban, és a vőlegény várja az oltár előtt a menyasszonyt. Adrienn egy gyönyörű ekrü színű menyasszonyi ruhába öltöztette magát, Marci tiszteletére. Úgy gondolom Marcinak is elállt a lélegzete, amikor meglátta szerelmét a templom ajtajában. A szertartás után a násznéppel egy közös fotó készült, majd a násznép a fenyőharaszti kúriába vette az irányt.

 
A vendégek megérkezése után elkezdődött a szabadtéri szertartás. Azt kell mondjam gyönyörű a helyszín, és legfőképpen kellemes fényviszonyok voltak, amelyek mind-mind hozzájárultak a kimondottan megható szertartáshoz. Bár néhány csepp eső azért hullott, de kibírta az időjárás:-). A gratulációt követően, a szokásos csokordobás és a harisnyakötő eldobás következett. Bao, Marci barátja kapta el e nemes ruhadarabot, és jogosult lett arra, hogy trófeaként viselje:-).

 A vendégeket pedig arra kértük, csekkoljanak be a hotelba, míg mi előkészítjük az ifjú pár fogadtatását. Amikor Marci az utolsó héten felhívott, hogy a bevonulást áttervezte, először nem értettem, miért akar vetítéssel kezdeni, aztán mikor megláttam, hogy miről is van szó. Mindenek előtt meg szeretnék köszönni a vendégeknek, hogy - néhányan akár 10.000 km távolságból is- eljöttek őket ünnepelni. Akkor megértettem, hogy itt kezdődik a barátság, és a tisztelet egymás iránt. Nagyon jó alaphangot biztosított az est további részéhez.

Majd kalácstöréses játék következett, és a végén pedig a családi fotók elkészítése jött sorban. Egy lista alapján hívtam a vendégeket, hogy a vacsora előtt még a fotósarokban elkészüljenek ezek a képek. Ide mindenképpen kellett, az hogy legyen fotós névlista, hiszen közel negyven külföldi vendégsereget nem tudtam volna odacitálni időben.

 A vacsora finom és bőséges volt. Mind a kiszolgálás, mind a vacsora első osztályú volt. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy igen mindenhol ilyennek kellene lennie a vendéglátásnak.

A dekorációról eddig még nem esett szó. Szerintem káprázatos volt. A partysátor megtelt gyönyörűbbnél,-gyönyörűbb virágkompozíciókkal. Különleges hatású látványt biztosított a vendégek részére. A vacsora végén, a Mr & Mrs játékkal ráztuk fel a kellemes bágyadtságból a násznépet.

Néhány nappal az esküvő előtt elküldtem a kérdéseket egy barátnak, aki lefordította a kérdéseket angol nyelvre, így a külföldi vendégek is értették, hogy pontosan miről is van szó. Nos sikerült egy nagy tapsot kapnia kedves párunknak.

Ezután a várva-várt nyitó tánc következett. Azt hiszem, aki látta az élő bejelentkezésemet a Facebookon, azonnal láthatta, hogy egy gondos koreográfiához egy szép dalt választottak a fiatalok. Még hetek múlva is like-kolták ezt a videót, több száz kommentet fűzetek hozzá az ismerősök.
Csak ismételni tudom magam, perfect volt az egész. Így kell ezt csinálni.

Beindítottuk a lagzit, majd lakodalmas lemezlovasunknak, Fürst Tamás, alias Tommy Slow-nak átadtam kormánykereket. Tamás nagyon jól irányította a hangulatot, sőt kifejezetten jó volt együtt dolgozni. Megbeszéltük, hogy amikor egy kicsit alábbhagyott a hangulat, mivel rázzuk fel a vendégsereget. Azt hiszem, ezt is elfogultság nélkül állíthatom, igen vele is öröm volt együtt dolgozni.
A lendületbe hozott násznépet nem akartuk "lelőni", ezért a menyasszonyi tortát este 10 helyett, fél tizenegykor szervíroztuk fel.

 A torta vágás után ismét elkezdődött a buli, és éjfél előtt valamivel a gyertyafény keringővel a menyasszony elment átöltözni. A gyertyafénykeringő szintén elegáns volt, mert annak videóját is sokan megtekintették. Amikor megérkezett párunk új emberként és új asszonyként, eltáncolták a menyecsketáncot, ahol az ifjú párunk begyűjtötte a nászajándékot, majd éjféli vacsora következett. A vacsora után egy szép verssel elköszöntem az újdonsült házaspártól.

A hajnalig tartó "ereszd" el a hajam bulihoz, Adrienn és Marci a lufis táncot választotta. Szerintem, jó döntésnek bizonyult ez a játék, mert a külföldi vendégek is élvezték ezt a csapatépítő játékot. Aztán átadtam Tamásnak a stafétabotot, majd a barátok is igazán "feltámadtak", és tartott a buli reggel ötig.

Hogy láttam az esküvőtöket, Adrienn és Marci? Hát úgy hogy miden a legjobban sikerült! Látszott, hogy sokat készültetek rá, és egy kicsit túl is izgultátok:-) az elején. Persze, ez így szokott lenni, azért  nyugtatni is kellett benneteket. Na de a nyitó táncra teljesen feloldódtatok. Amikor ellazultatok, azzal egyidőben a hangulat is kiteljesedett.

A külföldi vendégeiteknek is élmény volt ezen a jó bulin részt venni, én úgy láttam. Azt hiszem egy új mércét állítottatok fel a baráti társaságotokban a lakodalmas hangulatépítésből. Minden jól jött ki. Most már, csak az következik, hogy vigyázzatok egymásra, és ajándékozzátok meg szüleiteket unokákkal. Mert Ők már titkon erre vágynak!

Külön köszönöm, Adrienn szüleinek is, hogy kedvesen fogadtak,  így ismeretlenül is. Sőt Bélával, az apukával össze is tegeződtünk:-). Marci bá'-nak és Áginak pedig azt, hogy szinte családtagként kezeltek engemet.

Laták János, alias Jani vőfély így látta az esküvőtöket Fenyőharaszton, 2019. szeptember 28.-án.

Bogi és Péter különleges esküvője a szülőföldemen, Szekszárdon 2019.09.21-én

Bogival és Péterrel különös módon ismerkedtem meg. Illetve Bogi szüleit ismertem már a 90'-es évek elejétől, hiszen életem 4. lakodalma, - amit levezettem- a szülőké, Csilla és Zoli lagzija volt. Aztán talán már három éve is van annak, hogy összefutottunk egy esküvőn, és akkor jött számukra az ötlet, ha a leányzó eladó sorba kerül, akkor én legyek a szószóló. Örömmel vállaltam el ezt a nemes feladatot. Hiszen mindig megtiszteltetés számomra, ha szülők után a gyermek esküvőjén is én lehetek a karmester:-). 

Már jó egy évvel korábban lefoglaltak, úgyhogy nem bízták a véletlenre a lagzi sorsát:-). Minden részletet megbeszéltünk, így vártuk a szeptember 21-dikét. Gyönyörű napsütéses délutánon gyülekeztünk Szekszárd város Polgármesteri Hivatala előtt, hogy a nagy családi esemény szemtanúi legyünk. Mint kiderült számomra, hogy Péter anyukája is ismert korábbról, hiszen anno, én sokáig éltem Sióagárdon, ahol a helyi hivatalban dolgozott korábban köztisztviselőként. 

Ezen a gyönyörű délutánon, ki lehetett anyakönyvvezető a szekszárdi Városházán? Ki más, mint Parrag Kati. Mivel mi szekszárdiak vagyunk, így mindenki ismer mindenkit.  Kati megint szívhez szóló, személyre szabott beszéddel rukkolt el, amit most is élvezet volt hallgatni. Nemcsak azért volt jó hallgatni, mert egyedi hangvételű volt, hanem - az egész mondanivalóját tekintve- egy kellően szofisztikált humorral köt egybe, aminek az összképe egy teljesen egyedi megfogalmazás lesz. És a mai rohanó világunkban jó ilyet is hallani. Így is lehet esküvőt tartani. Javasolom néhány anyakönyvvezetőnek, hogy tanuljon Katitól!. Mindig örülök, ha Őt látom nemzeti színű szalaggal az oldalán, akkor biztosak lehetünk abban, hogy egyedi hangvételi esketés lesz. Szerintem sikerült neki ezzel jól megalapozni az est hangulatát is. 

Esküvői gratulációt követve, Szekszárd - méltán szépen felújított- főterén, az I. Béla király terünkön elkészültek a násznép közös fotói, majd elmentünk Tolnára az Alimental étterembe, ahol előbb családi fotózások következtek, majd csokorszalag vágással, és harisnyakötő eldobással folytatódott az események sorozata. 

A legények, hogy úgymond nagyobb érdeklődést tanúsítsanak e nemes ruhadarab megszerzése iránt, egy stampedlis üveg whiskyt kötött rá Péter, és így dobta srácok közé. Majd lett is tülekedés érte:-). A lepedő kivágás után elindult a lagzi, egy pohárköszöntővel, majd egy kalácstöréses játékot csináltuk meg, és a nyitótáncot is eltáncolták vacsora előtt a fiatalok. Onnantól mindenki bulizzon, szólt a felhívás:-). 

Bogi és Péter zeneszolgáltatóként Dj-t választott, Németh Attila személyében, aki jó választásnak bizonyult. Nem szeretnék elfogult lenni Attilával kapcsolatban, de Attila, alias DJ Fidó mestere a szakmájának. Pillanatok alatt felmérte, hogy a vendégseregnek milyen a zenei ízlése. Nagyon jól ráérzett, hogy mire fog mulatni a násznép. Ügyesen válogatta össze a dalokat, úgyhogy egész éjjel komoly tombolás és buli folyt reggel ötig. 

Vacsora pontban hétkor kezdődött, közben meglepetésként Péter kapott a főszakácstól egy különleges ételt, azaz hagymás babot, meg egy nagy hamburgert. Remélem mindenki időközben rájött, hogy Bud Spencer, alias Carlo Pedersoli, volt vőlegényünk kedvenc színésze. Fel is hangzott eközben a "Kincs, ami nincs" betétdala is. Bogi kérte meg a szakácsokat, hogy ezzel a figyelmességgel kedveskedjenek az újdonsült férjének!.

A vacsora az Alimentálban mindig kifogástalan minőségű, ez most sem volt másként. A pincérek kimondottan figyelmes kiszolgálással segítették a buli alakulását. 

  

A vacsora végén a Mr & Mrs játékkal kizökkentettünk a nagyérdeműt a kellemes bágyadtságból, majd a Hamupipőke tánccal pedig megalapoztuk a buli hangulatát. Így további játékra nem volt szükség, mert mint már írtam, ment a buli szépen.

A menyasszonyi torta beköszöntése és felszeletelése után ismét tele lett a táncparkett. Annyira gyorsan elment az idő, hogy hipp-hopp már a gyertyafény keringő következett. Ezt a táncot gyönyörűen táncolta végig párunk, gratulálok érte. 

Éjfél után néhány perccel, a menyecsketánc került sorra.  Az ifjú párunk a nászajándékkal a zsebében távozott erről az eseményről:-), de kisvártatva visszajöttek. Ők is bekapcsolódtak a buli folytatásába. Részemről egy elköszönő verssel búcsúztam tőlük, majd átadtam DJ-nek a násznépet.

Sajnos nem tudtam a buli végéig maradni, hiszen vasárnap egy újabb lagzimegbeszélés következett kora délelőtt folyamán, s utána vissza kellett rohanjak Budapestre. Miután kipihentétek a fáradalmakat, kaptam a párunktól egy köszönő üzenetet, amiben leírták, hogy ötig kitartott a hangulat.

Kedves Bogi és Péter, hogy láttam a lagzitokat vőfély szemmel? Úgy hogy büszkék lehettek rá, mert kifogástalan volt a lagzi. Minden volt, ami ilyenkor szokott lenni. A hangulat magáért beszélt. Visszanézve az élő bejelentkezéseimet a Facebookon, a leírtakat támasztják alá. Az unokaöcsi Michael Jackson különszáma szenzációs volt.

Szeretnék tőletek gólyahíreket hallani. Szeressétek egymást egy életen át, és neveljétek majd gyermekeiteket abban szellemben, amit hoztatok magatokkal a szülői házból. 

#Laták János, alias #Jani vőfély így látta a Ti esküvőtöket, 2019. szeptember 21-én Tolnán.