A múlt hétvégi lagzi, amely
Székesfehérváron volt minden résztvevő számára emlékezetes marad. Hogy
ne szaladjak annyira előre az események sorában egy kis kitérőt
szeretnék tenni. Az ifjú pár a Bory várban szerette volna megtartani az
esküvőjét és lakodalmát. Bár kétség kívül, a vár exkluzív helyszín egy
esküvő megrendezésére, de nagy terei miatt szabadtéri lakodalom
megrendezésére nem kifejezetten ideális. Nagy előnye viszont, hogy
szellős. A beszélgetés során Csilla szerényen elmesélte, hogy a Bory
várat, Bory Jenő az Ö apai ük öregapja építette a huszadik században, 40
nyáron át. Ah, akkor egyből megértettem, hogy miért ezt a helyszínt
választotta az ifjú pár. A vár továbbra is családi kezelésben áll, így e
szép helyszínen ismét összegyűlt a nagy család ünnepelni. Sok-sok
anekdotát hallottam, mind Bory Jenőről, meg az általa megálmodott vár
történetéről. Magam részéről izgalommal vártam az események kezdetét. A
szabadtéri esküvő este 6 órakor kezdődött, hogy ne legyen olyan meleg.
Az esküvő kezdetén már látszott, hogy Csilla rosszul érzi magát. Majd a
közös fotó, gratuláció, csokordobás és családi fotózás után, amelyet -
nagy fájdalmak közepette hősiesen végigcsinált - sajnos nem várt
esemény következett be. A menyasszonyt be kellett vinni a
székesfehérvári kórházba, és a helyzet komolyságát jelezve, még az
éjszaka folyamán meg is műtötték. Dávid természetesen a műtét kezdetéig -
immáron- kedves nejével volt.
Ebben a helyzetben mit lehet tenni és,
hogyan lehet a vendégeket a helyszínen tartani? Na nekem is fel kellett
kötnöm a "gatya madzagot". Megkértem a vendégeket, hogy most az lenne a
legjobb, ha itt, egy emberként szurkolnánk az ifjú párnak. A vendégek
ezt megértve, azért elkezdték a táncot. Persze nem volt olyan dínom -
dánom, mintha mi sem történt volna. Közben néha egy-egy monológgal
oldottam a feszültséget. Le a kalappal a Csilla édesapja előtt, aki
mindvégig ott volt a lakodalomban, és tartotta a frontot. Dávid fél
12-kor megérkezett, majd felszeletelte a menyasszonyi tortát, és utána
menyasszonytánc helyett vőlegény táncot járt a násznéppel. A tánc után
még elmondtam neki egy monológot az új robogó bejáratásáról, hiszen az
előző este új "robogót" vásárolt, csak nem kapott hozzá "használati
utasítást". Ezen a jelen levő násznép és maga Dávid is egy jót
mosolygott. Majd megköszönte, hogy egyben tartottam a násznép nagy
részét. Magam részéről ügy értékelem, hogy az élet produkál különös
helyzeteket, mint a jelen példa is mutatja. A vőfélynek ebben a
szituációban is helyt kell állnia. És ehhez tapasztalat kell...
Az ifjú párnak azt kívánom, hogy Csilla
minél hamarabb, teljesen felépüljön, és ne arra emlékezzenek, hogy mi is
történt, hanem arra, hogy összeházasodtak. Kívánok nekik egy kocsi
deréknyi gyermeket, akik sok-sok időt töltsenek el a Bory várban a
családi emlékek között.
Jani vőfély
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése