Bea és Barna esküvője Táska, 2017. szeptember 9.

Bea és Barna esküvője a 2017-es szezonban a záró esküvőm volt. Mikor a somogyi kis faluba igyekeztem a lánykérőre, nem gondoltam volna, hogy méltó módon fogom búcsúztatni ezzel a lakodalommal az idei szezont. Bea már régóta ismert, hiszen 21 éve nősült Jóska, a bátyja, ahol szintén én voltam vőfély. Emlékezett rám, és úgy gondolta, hogy meghív a lakodalmába szószólónak. A családban máshol is voltam már vőfély, Jóska feleségének családjában is, úgyhogy nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy mellettem döntöttek. 

Mondhatjuk úgy is, hogy szinte hazamentem, szívélyesen fogadtak, sokat beszélgettünk.

A kikérés nagyon jól sikerült, hiszem vőlegényünk, hogy formába hozza magát, jó néhány kilótól megszabadul a lakodalom előtti időszakban. Nyilván az információt beleszőttem a násznagy úrral folytatott alkudozásba, mert valahogy nem akaródzott kiadni a ház virágszálát a vőlegénynek. Az alkudozás eredménye az lett, hogy megkaptuk a menyasszonyt, aztán a vőlegény oltár elé vezethette kedvesét. 

Majd a templom mellett, a közösségi házban berendezett házasságkötő teremben megerősítették, a két tanú előtt - jogilag is-, amit előtte a templomban egymásnak fogadtak. Gratulációt követően a násznép a szántódi Erdészeti üdülőbe vette az irányt, hiszen ott látta vendégül az ifjú pár a meghívott vendégeket. A vízparti üdülő benépesedett, elkészültek a családi fotók is, majd a vacsora következett. Vőlegény pohárköszöntője frappáns és ütős volt. Szóval aki korábban megy haza, mint a vőlegény, annak bizony kiszámlázzák az esti fogyasztást. Nem tudom, hogy ettől megrettent volna e a nagyérdemű, de a tény az, hogy nagy mulatás lett a vége:-), szinte mindenki a végéig ott maradt.

 A vacsora rendben lezajlott. Az ételek minősége kiváló volt, úgyhogy a vőfélyen kívül senki nem maradt éhen. A vőfély is csak azért, mert állandó fogyókúrára van fogva, hogy beleférjen a Bocskai ruhájába:-). A vacsora után a kaposvári Senior együttesé lett a főszerep. A srácok rutinos öreg rókák már a szakmában, így nem volt  kérdés, hogy fergeteges hangulatot teremtsenek a pici tánctéren. Azt mondhatjuk nagyon gyorsan eltelt az este, a tortavágás után ismét táncolt mindenki, úgyhogy a gyertyafény keringő időpontját egy kicsit eltoltuk, mert a táncmulatság alá rendeltük az események sorát. A menyecske táncot követően, bebizonyította az újdonsült menyecske, hogy jól tud bánni a seprűvel. Becsületesen felsöpörte a padlót, az aprópénz szórást követően. Ez úton hívom fel Barna figyelmét arra, hogy vigyázzon magára, mert jól állt az asszony kezében a seprű:-). Ez után az ifjú pártól egy aranyos monológgal búcsúzott el a vőfély, amin mindenki jót derült. Sőt Barna azt üzente egy Facebook bejegyzésben, hogy mondjam el sok helyen, hogy mindenki jót derüljön rajta.

Ezután Barna édesapja kért egy blokknyi időt a zenekartól, hogy horvát nemzetiségére való tekintettel, néhány horvát dalt elénekeljen tambura kísérettel, ezzel még jobbam fokozta a hangulatot. Személy szerint én is köszönöm, mert szép élmény volt hallgatni őt, és ahogy tamburázott az maga külön kuriózum volt. Persze utána elárulta, hogy több mint harminc éve "mívelője" a hangszernek. Ekkor találtam egy szomorú hírt a facen, hogy már nincs közöttünk Surda, ezért megkértem az örömapát, hogy emlékezés gyanánt játsza el Surda dalát. Az éneklésbe bekapcsolódott mind a két fia, és újra csak azt tudom mondani, hogy igen, így kell egy lakodalmi hangulatot tovább fokozni.

A szezonzáró esküvő nagyon jól sikerült, nem gondoltam volna, hogy ennyire minden összejön. Ehhez azonban nemcsak az ifjú pár hozzáállása, hanem vendégsereg mulatozása is hozzájárult. Örülök, hogy Bea és Barna vőfélye lehettem! Azt kívánom nekik, hogy az az erő, ami látszott az egymás iránti viszonyukban kísérje el őket életük végéig. És emlékezzenek arra, hogy egy szép

szeptemberi meleg délutánon egymásnak igent mondtak!

Én így láttam az esküvőtöket, Laták János alias Jani vőfély.