Evelin és Márk május utolsó szombatján mondták ki a boldogító igent, a szekszárdi Művészetek Házában. Az esküvőjükre már elég korán elkezdték összeszervezni a szolgáltatókat, így engem már 2017. novemberében megkerestek, hogy biztos ami biztos ráérjek:-). Evelin, akkor egy olyan levelet írt nekem, amelyben megemlítette, hogy a honlapomon köszönetet mondok Rózsa Sándornak, - aki a kezdetekkor segített elindulni ebben szép hivatás művelésében-, nem mellesleg az ő nagypapája. És elvállalnám e az esküvője levezetését?. Nagy megtiszteltetés lenne számára, ha az esküvőjét én vezetném. Erre azt a választ írtam, éppen a földesi vőfélytalálkozó estéjén: Hogy erre más választ nem is adhatok, csak azt, hogy igen:-).
Hogy jobban megértse az olvasó mit takarnak ezek a sorok, ezért némileg kiegészítem, hogy értsék miről is van szó pontosan. Ezt a hivatást, az - 1993-ban megrendezett- I. Nemzetközi Vőfély- és Lakodalmas Zenekarok Találkozóján nyújtott teljesítményem inspirálta. Az egyedi stílusomra, és életkoromra tekintettel meghívást kaptam a gálaestre is. Hogy a lámpalázam ledolgozzam, még a nyár folyamán egy osztálytársam esküvőjére bekéretőztem vőfélynek. Gyakorolnom kellett az őszi nagy eseményre. Ott találkoztam Evelin nagypapájával, Rózsa Sándorral, aki azt mondta nekem az est folyamán, hogy: "Gyerek befuttatlak!" Persze kétkedve fogadtam, amit mondott, de két hétre rá - már egyik unokatestvérének lánya- esküvőjén, fogadott gazda voltam (székelyek így hívják a vőfélyt). Azt mondta nekem, amikor onnan hazavitt, hogy ez volt a főpróba. Két hét múlva lesz a lányom esküvője, oda is jössz. Nem kérdezte, hogy ráérek-e? Jössz, szólt a mondat, persze mentem. Nos ennek már több, mint negyed évszázada. Történetesen akkor Evelin, édesanyja Ibolya esküvőjét vezethettem.
Ennyi előzmény után már remélem minden olvasóban körvonalazódik, hogy egy család két generációjának is én lehettem a szószólója, akkor az mekkora megtiszteltetés számomra is!
Örömmel készültem a nagy eseményre magam is. Időben megbeszéltük a koreográfiát, sőt néhány jótanáccsal is elláttam a fiatalokat. Nem kell izgulni, menni fog minden a maga útján.
Márk decsi származású, így a vőlegényt ott kértük ki, majd Evelin nagyszüleinek lakásának zöld övezetében kikértük a leányzót. Márk nem számított rá, a násznagy egy jól irányzott találós kérdést tett fel számára, a lánykiadás feltételéül:-). Amire, ha nem megy a válasz, akkor pártában marad a menyasszony, szólt a násznagy erélyesen:-). Kedves vőlegényünket hirtelen leverte a víz:-), na de némi segítséggel, a válasz mégis megszületett, és a menyasszonyt kiadta a násznagy!
Ezután szépen kikértük Evelint, elbúcsúztattuk szüleitől, nagyszüleitől és elindultunk a Béla téri templomba, ahol összeadták az ifjú párt.
Utána lementünk a Művészetek Házába, ahol egy szép polgári szertartást hallhatott a nászsereg. Mivel aznap gyermeknap lévén, programok voltak a parkban, ezért gratuláció után a csokordobást, már a decsi faluház előtt, a téren oldottuk meg.
Sőt a harisnyakötő eldobása is ott történt, e nemes ruhadarabot is megszerezte valaki, mint az alábbi kép hűen visszatükrözi.
Közben az elmaradt családi fotózások következtek.
Amit sok család nem mondhat el magáról, de itt négy generáció volt jelen az esküvőn. Evelin, dédi mamája és nagymamája is hála istennek nagyon jó egészségnek örvend. Így készült egy szép fénykép a négy generáció együttes jelenlétéről. Megható volt látni, hogy milyen öröm sugárzott az idősebb generációk arcán, hogy megérhették ezt a szép napot.
Mielőtt bementünk a színházterembe, a kalácstöréses játék következett.
A kép nemcsak illusztráció, bármennyire is igyekezett Evelin, Márké lett a nagyobb. Ő nadrág jogos viselője otthon:-).
A lakodalom megnyitása során egy pohárköszöntőt követően, a nyitó tánc vette kezdetét. Bebizonyította a fiatal pár, hogy tudnak táncolni, úgyhogy akadálya nem volt, hogy Evelint mindenki megtáncoltassa. Sőt annak sem, hogy Márk minden hölgyet a táncparkettre vigyen az est folyamán.
A vacsorát catering keretében, Manzinger László mesterszakács készítette. Aki ismeri Lacit az tudhatja, hogy maximálisat kihoz a lehetőségből. Nagyon finom volt a vacsora, én úgy gondolom, hogy vacsora minőségére és mennyiségére panasz nem lehetett. Jó magam a házi tyúkhúslevesből háromszor is kanalaztam. Mert ilyet utoljára nagymamánál ettem, az pedig nem most volt. Szóval Manzinger Laci megérdemel egy Michelin-csillagot nemcsak tőlem, hanem mindenkitől!
A vacsora végén, hogy felrázzam a társaságot, a Mr & Mrs játék következett. A ''latákos" kérdéssoron nagyot derült a násznép. Szerintem az élet dolgairól szóló kérdésekből, úgy nagyjából azt láttuk, hogy nincsenek tabuk a fiatalok között:-).
A házaspáros tánccal indítottuk be a bulit, ami után tele lett a táncparkett. Meg sem állt a buli a torta felszeleteléséig.
Kedves fiatalok felvágták a menyasszonyi tortát, amelyből minden kedves vendéget megkínáltak. Nem először láttam idén, hogy a pár olyan menyasszonyi tortát készíttet, amelyen a közös életük kezdetének fontos állomásait elevenítik fel.
Ismét a zenekaré lett a főszerep, akik nagyon jól húzták a talp alá valót. Úgy gondolom, hogy Evelin és Márk jól választott zeneszolgáltatót.
Egy kicsit a videós kérésére átírtuk az éjféli eseményeket. Menyasszony tánc helyett menyecske tánc lett, ami előtt egy verssel "útjukra bocsájtottuk" a párunkat szigorúan átöltözés céljából. Éjfélkor kezdődött a menyecske tánc. Összegyűjtötte a két örömanya az ajándéktánc borítékait, majd éjféli vacsora következett.
Az éjféli vacsora után újra a násznépet a táncparkettre csábítottuk. Részemről egy verset mondtam a búcsúzóul az ifjú házasoknak, majd Azért vannak a jóbarátokkal..., újra elkezdődött a buli. Buli egészen hajnali négyig tartott, akkor is csak azért lett vége, mert reggel hatra puccba kellett vágni a faluház színháztermét, mert választás volt vasárnap.
Hogy értékelem vőfélyként a lagzit? Hát úgy, hogy az életetek is ilyen gördülékeny legyen, mint amilyen a lagzitok volt. Örömmel szolgáltalak benneteket, és öröm volt újra a Rózsa családban szószólónak lenni. Amit nem szoktam, és most megtettem, megtáncoltattam nagymamádat, Erzsi nénit, és anyukádat Ibolyát is. Nagyon jól éreztem magam a társaságotokban.
Mit kívánhatok a házasságotokhoz?: Legyetek boldogok, és az az értékrend, amit szüleitektől, nagyszüleitektől megtapasztaltatok, vigyétek tovább, és adjátok át Ti is a gyermekiteknek. Gólyahíreket szeretnék majd hallani:-)!
Laták János, alias Jani vőfély így látta az esküvőtöket a decsi faluházban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése