A hétvégén rendezte Földes község, a IX. Kárpát-medencei Vőfélytalálkozót. A több mint száz vőfély részvételével lezajlott találkozó alkalmával a nagy Magyarország minden nagyobb tájegységéről képviseltette magát, nem egy, hanem jó néhány népi szószóló. Ezzel is jelezve, hogy az ékesszólás nyelvünk része, népi kultúránk ápolásának záloga. Tehát van helye a köztudatban, a jelenkorban és a jövőben is, nemcsak múltja van!
Évek óta terveztem már, hogy elmegyek erre a rendezvényre, hisz ez egy olyan szakmai seregszemle, ahol kapcsolatokat ápolhatnak, illetve építhetnek ki a meghívott vőfélyek egymással. Mivel erre a rendezvényre először látogattam el, ezért a szívélyes fogadtatáson túl magával ragadt az az érzés hogy: ember, itt van a magyar népkultúrát ápoló emberek színe-java!
Hiszem eljöttek határainkon kívül rekedt vőfély honfitársaim, akik ezzel a tevékenységükkel, - a hagyományok tiszteletben tartásával- ápolják az anyanyelvünket. Sőt felszólalásomban elismerő szavakkal méltattam az áldásos tevékenységünket. És arra kértem Őket, hogy a nyelvünk megmaradása érdekében, nemcsak hasznos, hanem felelős tevékenységet is végeznek. Nyelvében él a Nemzet! Szólt részemről a vezérgondolat. Igen, ha a határainkon túl nem folytatódik az általuk közvetített tevékenység, egy generáció múlva, már nem nagyon tudunk erről beszélni. Arra bíztatok, minden kollégát, még nem késő, adja át a féltve őrzött tudását a következő generációknak, hogy ez a tudás, tapasztalat, nyelvőrzés, még sokáig éljen határon innen és túl!
A rendezőség nagy gonddal összeállított hivatalos programja üzenet minden honfitársunknak, hogy a vőfély fontos kelléke a magyar lakodalomnak.
Nagyon fontos előadást hallhattunk, a miskolci Hermann Ottó Múzeum igazgatója, Tóth Arnold részéről, a "Vőfélykönyvek és Vőfélyversek a 19. században" című kötetének bemutatóján. Igazgató úr, vőfélyhagyományok kialakulásának fontosabb állomásairól szóló, - érdekes és izgalmas- előadásában hallottak alapján, sok-sok olyan információval lettem gazdagabb, amelyet eddig még nem tudtam.
Például a vőfélyt, mint fogalmat egy 1300-as évek utolsó évtizedében íródott írásos emlékünk említi először. Persze akkor még csak a komplex feladatrendszer egyik pillérét végezték elődeink, a ceremóniamesterséget. Aztán idők folyamán a kínáló szerepét a násznagytól, majd verselést is átvették a korabeli diákságtól. Meg is vásároltam a kötetet és el szeretném olvasni, hogy más szemüvegen keresztül lássam a tevékenységünket.
Délben megkoszorúztuk az elhunyt vőfélykollégák kopjafáját, majd a község országgyűlési képviselője, mint fővédnöke a találkozónak, mondott köszöntő beszédet. Ezt követően Mikó Péter nagykőrösi vőfély által szavalt, a - hat országba szétszakított nemzet- erkölcsi feltámadását kérő fohászát. Amit a jelenlévő vőfélyek és a meghívott vendégek megkönnyezve fogadtak. Bevallom őszintén, hogy ezt én is megkönnyeztem. Aztán Péterrel történt beszélgetés során azt mondta, hogy egy jókora magyarságtudatot csalt minden jelenlévő szívébe. Majd himnuszaink: a magyar és a székely himnusz is felcsendült, amely még markánsabban erősítette a jelenlévők összetartozását. Aztán vőfélyfát ültettünk és egy közös fotóval koronáztuk meg az események sorát. A délután folyamán a vőfélyek szórakoztatták a közönséget, majd egy színvonalas erdélyi lakodalmast láthatott a nagyérdemű záró műsorként.
Úgy érzem, ez a két nap feltöltött, mind magyarságtudattal, mind tenni akarással. Sőt rávilágított arra, hogy ezt a tevékenységet komolyan vinni kell tovább, attól függetlenül, hogy a vőfélység kezd háttérbe szorulni. Személy szerint úgy gondolom, hogy ha nem lesz kinek elmondani, ha nem lesz célközönség, akkor ez a cirka nyolcszáz éves hagyomány, gyorsan kikopik, a mai nyugatot ajnározó köztudatból.
Vőfélyeken nagy nyomás van. Fejlődni kell, meg kell mutatni a XXI. századi embernek, hogy igenis helye van a magyar lakodalomban a vőfélynek!. A célközönséget pedig arra kérem, hogy ne engedjék a trendi részszolgáltatást nyújtó "ceremóniamesternek", hogy háttérbe szorítsa a vőfélységet.
Jó volt látni, hogy vannak fiatalok, aki szeretnék továbbvinni a stafétabotot, azért van remény, hogy lesz mindig olyan fiatal, aki ezt a hagyományt komolyan ápolni szeretné.
Még egyszer szeretném megköszönni Gyönyörű Zsigának, hogy ezt a rendezvényt magas színvonalra emelte, a polgármester asszonynak, aki szívvel-lélekkel mögé állt a kezdeményezésnek. És mindenkinek, aki vőfélyként és vendégként a rendezvényen megjelent.
Én így láttam a rendezvényt Laták János, alias Jani vőfély
Janikám! Nagyon örülök ,hogy ilyen érzés járta át szívedet lelkedet és még egy jó barátra is találtam veled. Az írásod kifogástalan hísz ott mindnyájunknak szinte együtt dobbant a szíve himnuszaink éneklésénél és a hazánk,kultúránk szeretetéért. Ezt az érzést és képet,hangulatot kelet volna a médiának közvetíteni az országhatáron kívül és az országhatáron belül.
VálaszTörlés