2019. szeptember 20., péntek

Rendhagyó esküvői beszámoló a "Vőfély Maratonról" 2019. augusztus 22-től 24-ig

Kedves Párok! 

Úgy döntöttem, hogy az esküvőtökről nem külön-külön írok, hanem egyben hiszen három nap alatt, három esküvőnek voltam a vőfélye. Bevallom őszintén féltem a három naptól, de kibírtam, persze nem szeretnék belőle rendszert csinálni.  Ugye, Budán is csak egyszer volt kutyavásár:-).

Renáta és Dávid, Monor augusztus 22, csütörtök Kult Pince


Nikolett és Tamás, Szekszárd augusztus 23, péntek Bodri Pincészet


Adél és Ferenc, Tolna augusztus 24, szombat Esküvő Fadd Volent-őből, lagzi Tolna Alimentál Étterem


A három pár közül elsőként, Nikolett-tel és Tamással ismerkedtem meg, még tavaly tavasszal. Mint kiderült hosszú kapcsolatuk megpecsételését egy jeles évfordulójukhoz szeretnék kötni, ezért választották a pénteki napot, még pedig az "első csók" akkor csattant el tíz évvel korábban:-).

Néhány hónappal később Adél és Feri is jelentkezett, hogy ők is szeretnének engem vőfélynek.

Renáta és Dávid nem sokat teketóriáztak, ők a nyáron döntötték el, lesz ami lesz, ők augusztusban összeházasodnak. Éppen nyaraltam Horvátországban július elején, amikor érkezett a felkérés.

Három fiatal pár, három helyszín, de minden lagzinak más feelingje volt, ezért tudtam végigcsinálni. 

A csütörtöki lagzi helyszínéül a monori Kult Pince szolgált. A szabadtéri esküvőhöz nem volt túlságosan meleg, így kellemesen telt a várakozás az esküvőig. Persze Renátát fergeteges hangulatú kikérés keretében kikértük, aztán kezdődött a szertartás. A monori anyakönyvvezető, gyakorlatias és egyben szívhez szóló beszédet mondott. Más anyakönyvvezetőtől még nem hallottam, hogy akkor megy a házasság hajója előre, ha egyszerre és egy irányba húzzák az evezőlapátokat. A szertartás végén  odamentem hozzá, és gratuláltam a beszédéhez, mert nagy igazság, amit mondott.

A pénteki lagzi házigazdája, a szekszárdi Bodri Pincészet volt. Nikolett és Tamás kikérést nem kértek, így egyből a szertartással kezdődtek az események. Itt Parrag Kati, mint anyakönyvvezető ismét brillírozott. Megint mást hallottam tőle, mint az előző találkozásunk alkalmával. Azt hiszem így lehet személyessé tenni egy-egy szertartást. A szertartás végén lakat zárás történt, majd a kis tóba dobták a kulcsokat párunk, hogy onnan ne kerüljön elő, és ez által a szerelem gépezetében "porszem" ne kerüljön.

A szombati esküvő egy kicsit más volt az előző kettőnél. A polgári szertartás helyszínéül a faddi Volent-öbölt választották. Egy kedves ismerős biztosította a vízpart nyaraló kertjét a szertartás helyszínéül, Adélnak és Ferinek. A helyszín mesébe illő,  ősfákkal tarkított  gyönyörű pázsit, a háttérben nádassal tarkított Holt-Duna. Szóval szemet kápráztató volt a helyszín. Én magam részéről úgy gondolom, hogy jobb helyet nem találhattak volna ki erre a jeles eseményre a fiatalok. Az esküvő előtt  Adélt kikértük és vártuk a faddi anyakönyvvezetőt, aki nem volt a helyzet magaslatán. És nem akarom részletezni, hogy miért, aki ott volt tudja. De külön köszönöm Adélnak és Ferinek, hogy ezt lazán vették, és nem csináltak belőle ügyet. Szerintem így tették jól, mert nem vetítette rá a bélyegét az egész estére ez a közjáték. Amit Isten elvesz, máshol visszaadja, szól a mondás. Nos itt is így történt. Volt egyházi szertartás a faddi katolikus templomban, ahol az atya, aki - a nógrádi származású menyasszony családjának barátja-, olyan szertartással lepte meg a vendégeket és a fiatalokat,  hogy azt tanítani kellene. Mind mondani valóját, mind retorikáját tekintve perfekt volt, én úgy gondolom.

A kötelező csoportkép, gratuláció, közös fotó, csokordobás és a harisnyakötő eldobás után mindhárom helyszínen megnyitottuk a lakodalmat. A lakodalom mindhárom helyszínen jól indult.

Zeneszolgáltatóként párjaim Dj-t választottak. 

A csütörtöki esküvőn, Török János volt a lakodalmas lemezlovas. Janival most találkoztam először. Druszán rutinos róka a szakmában egy kis stíluskeresgélést követően a - gombai származású- násznép zenei ízlésére rátalált. Aminek következtében nagyon hamar tele lett a táncparkett.   Nos ennek okán  kifogástalan hangulatú buli lett a vége.

A pénteki esküvőn, Takács Krisztián barátom volt a lemezjátszó felelős. Nikinek és Tamásnak én ajánlottam Őt. Nem csalódtak benne, mert nagyon hálás közönség volt az övék, fergeteges buli lett a vége.

A szombati buliban Ringwald Gábor, alias Dj Gabie volt a hangulatfelelős. Ha lehet azt mondani, neki volt a legnehezebb dolga. Meg is izzasztotta a közönség. Gábor nagyon jó DJ, azonban a násznép soraiban több korosztály képviseltette magát, sőt egyes korosztályok között nagy volt a korkülönbség. Így a repertoárt nehéz volt összeegyeztetni, a különböző zenei ízlések miatt. Itt hullámokban tombolt a násznép. Az idősebb korosztály elfáradt és átadta a helyét a fiataloknak, sőt egy másik lagziból átjöttek a fiatalok éjszaka. Így aztán reggel ötig ment az "eriszd" el a hajam. 

Mindhárom helyszínen a kiszolgálás kifogástalan, és a vacsora nagyon finom volt.

Mindenhol sikert aratott a Mr & Mrs játék. Sőt Niki azt mondta nekem, hogy kellően pajzán, azonban gondolkodni kellett a válaszokon a furmányos megfogalmazás okán, és nem azonnal esett le az automatikus válasz. Hozzáteszem, pont azért ilyenek a kérdések, hogy ne lehessen azon reagálni egyes esetekben rájuk:-).

A nyitótáncok gyönyörűek voltak, mindhárom párnak sikerült könnyedén venni az akadályt.
A szombati esküvőn, - a nógrádi családi hagyományt követve- a nyitótáncot Adél az édesapjával járta el, majd átadta Ferinek Adélt, mondván innentől te vigyázz rá:-). Másik két esetben a fiatalok együtt táncolták ezt a táncot.
 
És amiről eddig nem beszéltem, mind három menyasszony az ízlésének legmegfelelőbb menyasszonyi ruhát viselte. Férfi létemre meg szeretném így utólag mégegyszer megdicsérni mind három arát, Renátát, Nikolett-tet és Adélt, hogy sugároztak a boldogságtól és ízléses ruhát viseltek.  

Mindhárom helyszínen volt természetesen tortavágás, menyecske tánc, mint ahogy minden lagziba szokott lenni. Erről most külön nem írnék, sőt arról sem hogy milyen elköszönő verset szavaltam búcsúzóul. Arról viszont szeretnék megemlékezni, hogy mind három pár tündéri és aranyos volt. Elfogadták, hogy nem tudok végig maradni, mert másnap ismét fel kell vennem a vőfély ruhámat. Érdekes szombaton maradtam a legtovább, mivel akkor már nem számított a fáradtság. Persze ahogy hazaértem azonnal kidőltem, és aludtam majdnem délig. Édesanyámnak, csak akkor mondtam el, hogy három lagzit vezettem a hétvégén, mert nagyon aggott volna értem, ha tudja előre.

Mit is mondhatnék nektek Reni, és Dávid? Legyen, a hajótoknak mindig iránya, amit együtt határoztok meg, aztán szeretnék gólyahíreket hallani felőletek.

Mire kérlek benneteket Niki és Tamás: Hogy a lakatotok örökké zárva maradjon, hogy senki ne tudja feloldani szívetek zárolását. Tőletek is gólyahíreket szeretnék hallani.

Kedves legfiatalabb párom, Adél és Feri, mit is kívánhatnék nektek? Hogy az a laza elegancia, amit ott mutattatok, kísérje el egész életeteket, mert jó volt látni a boldogságotokat. Persze gólya nálatok is fuvaros legyen:-).

Mégegyszer köszönöm mindhárom párnak, hogy megbíztak bennem, toleránsak voltak a helyzetre tekintettel. Három nap, három család, három külön stílus. Szerintem csak így lehetett kibírni ezt a tempót.
 
#Laták János, alias #Janivőfély így látta a "vőfély maratont" 2019. augusztus utolsó előtti hétvégéjén. 


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése