Mónika és Norbert lagzija az év legmelegebb napján Harkányban, 2019. augusztus 10-én.

Mónikával és Norberttel bő másfél éve vettem fel a kapcsolatot. Korábbi családi esküvőn láttak ténykedni, így esett rám a választásuk. Már előre vetítve jeleztem nekik, hogy valószínűleg meleg lesz, és gondoskodjanak a násznép részére az esküvő ideje alatt ásványvíz hozzáféréséről. Elérkezett az a bizonyos nagy nap, és úgy igazán befűtöttek föntről nekünk. Tudni kell párunkról, hogy Németországban élnek, ezért a fiatalok, magyaros ruhában esküdtek. Mónika úgy fogalmazott, hogy bennük erősebb a magyarságtudat, mivel bő ezer kilométerrel nyugatabbra követik az élet útját. Külön kérés volt a menyasszony részéről, hogy ne bocskai-t vegyek fel, mert Norbi is abban lesz, és nem illik összeöltözni a vőlegénnyel. Így öltönyben vőfélykedtem. Mondtam is Mónikának köszi, hogy ezt kérted, mert talán nem lesz annyira melegem az öltönyben, mint a vőfély gúnyámban:-). Mónika máriagyüdi származású, és az esküvőt a kegytemplomban szerették volna megtartani, oda lovashintóval, illetve nem túl távoli harkányi lakodalom helyszínére is azzal szerettek volna érkezni. Kétség kívül az idő jó volt a kellemes kocsikázáshoz, azonban a vendégek számára a nagy meleg fárasztó volt.

Így miután elütötték a delet, a harkányi strandtól nem messze felcsendült a "Lakodalom van a mi utcánkban...." kezdetű nóta, Norbi és családja összeállt a legénykikérés ceremóniájához. Nem húztam hosszúra a kikérést, mert tényleg meleg volt. Majd elindult a menet, Siklóst érintve Máriagyüdre, ahol a lányos ház várta a násznépet. Annak rendje, s módja szerint, zárt kapukat találtunk. Még a bebocsátás előtt megígértették Norbival, hogy a menyasszonyt élete végéig szeretni fogja, és az esküvő után is a tenyerén hordozza:-).

Míg menyasszonyunk bent készülődött, addig a vőlegényt és a násznépet kínálgatták hűsítő italokkal.

Aztán a lánykérés kezdetét vette. Három álmenyasszonyt mutattak be vőlegényünknek. Bár a mamának van fix jövedelme, de a vőlegény elvetette ezt a lehetőséget, aztán egy túl fiatal jelőlt érkezett, majd non plusz ultraként a szakács. Norbi erre azt válaszolta, őt elvinné szívesen, mert tud főzni:-). Az álmenyasszonyok után az igazi menyasszony is előkerült. Mónika egy kalocsai mintával hímzett menyasszonyi ruhát választott az egyéniségének megfelelően. Ez a ruha gyönyörű volt, csak nagyon meleg volt benne, úgyhogy Mónika hősiesen elviselte az elviselhetetlent!.

Az egyházi szertartáshoz elkocsikáztak a fiatalok a közeli templomba. A kegytemplom ősfás parkja rendezett, és némi árnyékot biztosított a várakozás idejére. A szertartást követően a "boldogság kapuja" előtt fogadták a gratulációt, majd a közös fotó elkészítése volt soron, illetve elkészültek a családi fotók is.

Ezután az ifjú pár fotózása volt soron. Addig a vendégek a vőlegényes háznál, vagy a Bolgár Múzeum épülete előtt gyülekeztek, mivel a polgári szertartást délután 5-kor a múzeum dísztermében került megrendezésre.

A szertartás pompás volt, és itt is elszavaltam a szülőköszöntő verset. Amit a szülők némi könnyek között fogadtak. A szertartást követőn a szomszéd épületben, a Művházban került megrendezésre a buli.

De még mielőtt birtokba vehette volna a násznép az épületet, a csokordobás következett. Volt szerencsés hazafutó:-), a csokor elkelt, reméljük az elkapója is rövidesen:-). A Művház előtt is felállították a boldogság kapuját, amit egy szalaggal kötöttek át. Ezt a párunk széthúzta, ezzel jelezték, hogy indul a buli.

Bementünk a terembe, a pohárköszöntő  és a kalácstörés után, egy kis technikai szünetet követően, a harisnyakötő eldobása következett.

Teljes sötétség volt, mert a menyasszonyi ruhát kivilágították egy ledsorral, így könnyebben megtalálta az utat a vőlegény eme nemes ruhadarabhoz. A harisnyakötőnek is lett gazdája.-).
 

A nyitó táncra egy csomót készült párunk. Egy 12 perces egyveleget mutattak be, azaz minden zenei stílus képviseltette magát. Mint kiderült elég jó táncos hírében áll mindkettőjük. Ezután a szülőkkel egy-egy tánc következett.

A vacsoráig ment a buli. A pálinkaköszöntő után felkértem Norbit, hogy mondjon egy pohárköszöntőt a vendégeknek. A vacsorát catering szolgáltató biztosította. Nagyon finom volt a vacsora, a kiszolgálás is nagyon korrekt volt. Szerintem minden vendég megtalálta a fogára valót, és a pincérek munkájával is messzemenőkig meg lehetett elégedve a vendégsereg.

A vacsora végén Mr & Mrs játék következett. Az egyik fontos kérdésnél a menyasszony bliccelt:-). De a vőlegény megadta a tuti választ! Erre egy jót nevettünk. Házaspáros tánccal elindítottuk az első táncblokkot. Tele lett a táncparkett. A vendégek a nagy meleg miatt sokat kint voltak friss levegőt szívni, pedig a légkondicionálás egész éjszaka folyt. Többször kellett kérnem a vendégeket, hogy a lagzi bent van és a táncparkett várja az ördögeit:-). A zenekar nagyon jól játszott. A vendégsereg soraiban sok horvát nemzetiségű vendég is volt, amikor a kolo-ra került a sor, azonnal tömve lett a táncparkett. Így a rutinos zenekar, ha lanyhult egy kicsit a tánckedv a meleg miatt, akkor bedobott egy-egy kolo-t, és mindjárt tele lett ismét a táncparkett.  Szóval a hangulattal nem volt semmi gond.

Az első táncblokk így gyorsan eltelt, majd menyasszonyi torta felszeletelés következett. Az első szelet kedves párunké lett, egymást megkínálták, és kértünk tőlük egy "édes" csókot.

A torta után elkezdődött a második táncblokk, ami egy kicsit rövidebb lett, mert a végén gyertyafény keringő következett. Viszont jobban táncoltak a vendégek. Azt láttam oldódott a társaság, és a horvát blokknak köszönhetően pörgősebben táncolt a vendégsereg. A gyertyafénykeringő bevezetéséhez, egy házasságról szóló rigmust mondtam az ifjú párnak, majd a párunk eljárta ezt a gyönyörű táncot.

Éjfélkor, mint ahogy lenni szokott eljárta a párunk a menyecske táncot is. Összegyűjtötték az ajándékot, sőt az aprópénzt is összesöpörték. A söprésnek az vetett véget, hogy a vendégek összetörték a söprű nyelét, amely során Norbi keze megsérült. Míg párunk rendezte sorait, kihozták az éjféli vacsorát. Abból a vendégek egy jót falatoztak, részemről egy elköszönő vers következett. Mivel párunk számára magyarnak lenni idegen országban kihívást jelent, ezért az "Adj Uram, szép jövőt a Magyar hazának..." című verset szavaltam. Úgy gondoltam, ez a vers erősítse bennük a magyar haza iránti feltétlen szeretetet. Meghatotta párunkat ez a vers. Az "Azért vannak a jóbarátok" című Máté Péter dallal ismét a táncparkettre csaltuk a vendégeket, ami után gőzösre pattant a násznép. S ezzel megalapoztuk a hajnalig tartó bulit.

Hogy értékelem a lagzit, kedves Mónika és Norbert? Úgy, hogy Ti lazán beletettetek apait-anyait. Végig jókedélyűek voltatok, főleg Mónika. Ritkán látok olyan menyasszonyt, mint Te, aki végigmosolyogja a rendezvényt. Látszik, hogy csupa szív ember vagy Mónika. Norbi is lazán végigcsinálta az eseményeket, nem görcsöltetek semmin. Szerintem ezt így kell végigvinni, ahogy Ti is tettétek. Amit megálmodtatok, az minden teljesült a Ti napotokon.

A vendégeket megviselte a nagy meleg, meg a korai kezdés, ezért egy kicsit segíteni kellett a hangulat kialakítását. Azért voltam ott, hogy ezt segítsem:-). Kellett mindenhez, a helyi srácokból álló zenekar rutinja is. Mint korábban írtam, ráéreztek a vendégek zenei igényére. Úgy gondolom, hogy sikeres volt a lagzitok. Hangulat jól alakult. Én is elfáradtam a melegben, sőt majdnem otthagytam a fogam az autópályán, ha nem lenne a leállósávnál rázó felfestés, akkor nem biztos, hogy ezeket a sorokat megírtam volna. Egyszerűen elaludtam a volán mellett.

Én azt kívánom, hogy legyetek olyan jókedvűek, mint ahogy megismertelek benneteket. Aztán gólyahíreket szeretnék hallani Tőletek. Vigyázzatok egymásra ott a messzi távolban.

#LatákJános, alias #Janivőfély, így látta az esküvőtöket 2019. augusztus 10-én este Harkányban.









.