Anikó és Attila családias esküvője Herceghalom, 2018. június.30.

A nyári egyéb teendőim miatt egy kicsit megcsúsztam a blog bejegyzések írásával, de most pótolom:-)!

Anikó és Attila a harmincas éveinek derekán járó pár, akik egészen piciny családias esküvőt szerveztek maguknak, minden hivalkodó külsőségek nélkül. Engem ért a megtiszteltetés, hogy ebben a meghitt családias légkörbe, némi színt és vidámságot vigyek. Már az elején jelezték, hogy nem egy táncoslábú társaság az övék, úgy készüljek. Ilyenkor egy kicsit elgondolkodom azon, hogy mit is lehet tenni ilyenkor?. Persze engem sem abból a fából faragtak, hogy ne próbáljak mindent kihozni a lehetőségekből.

A lakodalom a herceghalmi Nimród fogadóban került megrendezésre, egy szabadtéri esküvővel egybekötve. A június utolsó szombatja szomorkásan indult, de délutánra kisütött a nap, és kellemes hőmérsékletet sugárzott a késő délutáni verőfény. Én örültem, hogy nem volt meleg, nemcsak azért mert a fekete bocskai öltönyben remekül érzi magát az ember egy-egy meleg délutánon, hanem a násznépnek sem mindegy, hogy mennyire fárasztja ki őket a meleg. 

Az fél ötkor kezdődő szertartás nagyon gyönyörű volt. Az anyakönyvvezető komoly, és egyben szívhez szóló üzenete példa értékű lehet számukra a közös életükben. Aztán, egy szülőköszöntő verssel én is kedveskedtem az ifjú pár nevében a virágátadáskor. A csoport képek elkészítését követően, és az elmaradhatatlan csokordobás után, Anikó és Attila megnyitotta a lakodalmat.  Előbb lepedőt vágtak....

Majd nyitó tánc...

Aztán elkövetkezett a vacsora ideje, amikor is Attilát felkértem egy pohárköszöntő megtartására. Elmondta a jelenlévőknek, hogy nagyon örül, hogy mindenki eljött, akit meghívtak, és ez által úgy érzi, hogy aki itt van az fontos része az életüknek. Igen, ezekből a szavakból én is megértettem a családias légkör okát.

A vacsorára senkinek nem lehetett panasza, mivel bőséges és nagyon ízletes volt. Laci bácsi a Nimród fogadó üzemeltetőjével beszélgetve azt tapasztaltam, hogy nagyon sokan jönnek távolabbról az esküvőt megrendezni a Nimródba, mert a kiszolgálás és az étel minősége nagyon jó. Persze az épület szocreál kinézetű, de aki ezen túl tud lépni, és betér a fogadóba kellemes meglepetés éri. Belül szépen rendezett teremről beszélhetünk.

Vacsora után egy csapatépítő játékkal kezdtünk, hogy a násznépet kimozgassuk a székek mögül, aztán elkezdődött táncmulatság. Mivel a társaság nem volt nagyon táncos lábú, a zenekar több zenei stílussal próbálkozott, amire megtalálta a násznépnek megfelelőt. Ahhoz képest, hogy tényleg kevés vendég volt, több pár állandó vendége volt a táncparkettnek. Mint utólag kiderült néptáncosok voltak és lábukban volt a "bugi". 

 

A tortavágást követően a 7 magyar vezér játékot vetettem be, amely jól talált, mivel azon mindenki egy sort nevetett, mind a résztvevő "vitézek", mind a vendégek. Aztán ismét csapatépítő játék és táncmulatság folytatódott. Nem sokkal később menyasszony elment átöltözni és éjfélkor köszöntöttük az új asszonyt. Az éjféli vacsorát követően, egy szívhez szóló verssel elköszöntem tőlük, majd felkötötték a vőfélybotra a szalagjukat. 

Én pedig egy utolsó etapra a vendégeket újra összeverbuváltam. Nem tartott reggelig a buli, de egy ilyen kis létszámú esküvőből, amit lehetett kihoztam, sőt nagyon megköszönte Attila, hogy a megbeszélt koreográfiát betartva színesítettem az este hangulatát. Én is úgy érzem, nem "vizsgáztam" rosszul, és örülök hogy én lehettem a vőfélyetek. 

Jani vőfély, alias Laták János én így láttam az esküvőtöket.