Leilát és Pétert már korábbról ismertem, hiszen Leila bátyja esküvőjén is én voltam a vőfély. Mivel párunk régóta Dublinban él, így egyeztetésre sajnos kevés idő jutott, azonban az utolsó pillanatban sikerült mindent letisztáznunk.
Magam is nagy várakozással készültem az esküvőre, hiszen már debütáltam a családban egyszer, így próbáltam egy kicsit másra szabni az eseményeket.
Természetesen, kikérés nélkül nincs vidéki esküvő. És mivel menyasszonyunk csoda szép hölgy, így aztán Péterünket megizzasztotta a Lőrinc család nevében szóló násznagy úr:-), mielőtt kiadták volna Péternek a mátkáját.
A kikérés után a Türr István emlékmű alatt tartotta a szabadtéri esküvőt a párunk. Az esküvő előtt egy kicsit szomorkás volt az idő, de kibírta, hogy nem esett. Amit el lehet mondani erről a szertartásról, azt csak szuper lativuszokban lehet kifejezni. Hiszen a Sugovica és a Duna találkozásánál, a Duna morajlását hallgatva, lehetne-e szebb helyszínt találni az esküvő megtartására?. Az anyakönyvvezető brillírozott, szívhez szóló gondolatai könnyeket csaltak, nemcsak a szülők és a párunk, hanem sok vendég szemében, többek között az enyémben is.
Azonban a helyszín megközelítése, csak gyalog történhet, így a násznépnek azért oda-vissza kellett sétálni nem is keveset, de az élmény kárpótolt mindenkit. Abban biztos vagyok, hogy mindenki így gondolja.
Az előbbi okoknál fogva, némi késéssel indult a vacsora, de Malom vendéglő személyzete, ügyesen, gyorsan kezelve a helyzetet, a vacsora nem csúszott sokat. Vacsora nagyon finom volt, én úgy gondolom jár a vendéglátónak a 10 pont, bár nem vagyok gasztroblogger, de lehetne tanítani és megmutatni másnak, hogy kell egy igazi jó marhapörit főzni nagy tételben:-).
Aztán elindítottuk egy körtánc játékkal a táncmulatságot. A talp alá valót Dj szolgáltatta, akinek nehéz feladata volt, úgy összeállítani a repertoárt, hogy arra mindenki táncoljon. Ebben a lakodalomban, többet szerepeltem, mert nehezebb volt odavinnem a táncparkettre a násznépet. Úgy vettem észre, hogy kevésbé volt táncoslábú a násznép.
A menyasszonyi torta gyönyörű, az íze kiváló volt. Nagy része elfogyott, tehát párunk igazán büszke lehet, hogy jó helyről rendelte meg az esti fő édességet.
A torta után újabb játék, ami kellett ahhoz, hogy a násznépet ismét lendületbe hozzuk. Eltoltuk a menyecsketáncot fél egyre, hogy egy kicsit a késői vacsora kezdés miatt megalapozzunk a vígadalom alaphangját.
Aztán két násznagy felügyelte párunk kasszáját. A tánc végén Péter összetörte a cukortortát, amelyet utána körbekínáltak. A vendéglátónk már hozta is az éjféli vacsorát, majd "Azért vannak a jóbarátokkal" újra összeverbuváltuk a násznépet. Ekkor, minő csoda feltámad a fiatalság és végre elkezdett igazán táncolni. Dj. pedig megragadta az alkalmat és nekik szólt a dal kifulladásig.
Magam részéről úgy értékelem, hogy ez a lagzi más volt a testvér esküvőjénél. Ott többet táncolt a násznép, persze felében más volt a vendégsereg, meg több idő volt a táncmulatságra, itt viszont az esküvő volt professzionálisabb. Egy család, két esküvő, és nem ugyan az. Ennek én külön örülök, mert nem volt sablonos egyik buli sem. Leila esküvője is csoda szépre sikeredett, úgyhogy jó szájízzel mentem haza én is.
Peti és Leila, vigyázzatok egymásra a messzi idegenben. Aztán gólyahíreket szeretnék hallani.
Én így láttam az esküvőtöket Jani vőfély, alias Laták János.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése